És hiába, hogy már
szólni is elfelejtek,
és engedem szabadon
vérezni az időt,
és adok időt a
mindent felejtésre.
Hogy kívül vannak
a szavak a hallhatón,
s hogy ezt mondom,
de nem ezt akarom
mondani… Néha
a halálon is túlról
nézek vissza,
és emlékszem a kezedre,
ahogy a lábam is
emlékszik a földre.

Egyszer egy háborús
övezetben jártam,
azóta várom, hogy
ide is elér a háború.
Hogy nem térnek többé
a bárányok vissza.
Szavak és hangok
nélkül véreznek,
majd tüzes tűvel
a sebeket beégetik,
de véreznek
vér nélkül is tovább.

Föld volt az is.
De benned még egy
másik föld is forog.
Egy föld, egy föld,
egy föld, mely elveszett.