A nicaraguai költő és pap abban reménykedik, hogy a kontinens megváltja második függetlenségét. Véleménye szerint Ferenc pápa forradalomba kezdett és úgy gondolja, hogy manapság majdhogynem eltűntek a versolvasók – azok hibájából, akik a verseket írják.

Ernesto Cardenal ezen a héten mutatta be „Kozmikus Ének” című alkotását a Mendozai Könyvvásáron.

Eugenia Cano

 

 

– A költészet akkor értékelhető az emberek számára, ha azt meg tudják emészteni. Én mindig arra törekedtem, hogy közérthető verseket írjak. És úgy tűnik, sikerült is – mondja Ernesto Cardenal arról a költői hagyományról, amelynek egész írói pályáját szentelte, és amiért számtalan nemzetközi elismerést kapott.

Ernesto Cardenal teológus, politikus, szobrász és pap, aki nyolcvannyolc évesen is őrzi forradalmi lelkületét. Miután az Oktatási Hivatal és a Patria Grande kiadó, akik együttesen jelentették meg a szerző életmű-kiadásának az ország iskoláiban is terjesztett, harmadik kötetét, tiszteletüket fejezték ki Buenos Airesben, a nicaraguai költő megérkezett a Mendozai Könyvvásár keretein belül szervezett Első Nemzetközi Költőfesztivál ünnepségeinek helyszínére. A találkozó tiszteletbeli meghívottjaként újságírókkal beszélgetve osztotta meg a kortárs költészettel kapcsolatos nézeteit:

– Nem vagyok elégedett a fiatal költőkkel. És nemcsak a mieinkre gondolok, hanem a többi fiatal költőre is. És azt hiszem, a közönség sem elégedett velük. Se a fiatalok, se az idősek. Az emberek már nem olvasnak verseket, nemcsak nálunk, hanem máshol sem – mondta Cardenal, és hozzátette: – Manapság alig olvasnak verseket. És mért? Azok hibájából, akik írják. A mesterem, Ezra Pound, a nagy észak-amerikai azt vallotta, hogy a versbe minden belefér, ami a prózába. Hogy nem kell leragadni a lírai önkifejezésnél, és még csak szubjektívnek sem kell lenni. A versbe bele lehet venni statisztikát, politikát, filozófiát, oktatást, tudományt, mindent. A Kozmikus Ének, a mű, amit bemutatok önöknek, egy olyan ötszáz oldalas vers, amelyben mindenről írok.

– Aki forradalmár, annak mindig várnia kell – vallja az életét a társadalmi elkötelezettségnek szentelő, a felszabadítás teológiájának zászlaját magasba emelő, a Nemzeti Felszabadulás Sandinista Frontjával együttműködő, a nicaraguai forradalom 1979-es győzelmében szerepet játszó költő. Azokkal, akik reménykednek a társadalmi változásokban, Cardenal szívesen megosztja a kontinens politikai és társadalmi folyamatairól kialakított véleményét.

– Újjászületést látok Latin-Amerikában. Nemcsak forradalmi mozgalmakat, hanem már forradalmi kormányokat is láthatunk. Nemcsak Kubában tört ki a forradalom, Venezuelában is. Chávez megidézte Bolívar régesrégi álmát egy északkal szembeforduló, egységes Latin-Amerikáról. Ez az a bolivári mozgalom, amelyhez én is csatlakozom. Venezuelán kívül vannak más kormányok is, akik elindultak a függetlenség irányába. Merthogy most vívjuk ki Latin-Amerikában a második függetlenségünket: elsőként a spanyol koronától, most pedig az észak-amerikai birodalomtól akarunk elszakadni. Pár országnak ez már sikerült. Senki nem tagadhatja, akár tetszik neki a kubai forradalom, akár nem, hogy Kuba független az Amerikai Egyesült Államoktól. Miközben Németország vagy Anglia nem az. Nagy, gazdag és befolyásos országok függnek Washingtontól, miközben néhány latin-amerikai ország már kivívta a függetlenségét – mondta reménykedve.

Ferenc pápával kapcsolatban Ernesto Cardenal már korábban is kiemelte azokat a változást sugalló gesztusokat is, melyekkel a pápa át akarja alakítani a katolikus egyházat. – Azt mondták nekem, hogy ő nem baloldali, de azt mégsem tagadhatjuk, hogy radikálisan változtatja meg a Vatikánt. És aki megváltoztatja a Vatikánt, az megújítja a katolikus egyházat, aki megújítja a katolikus egyházat, az képes megváltoztatni a bolygót, vagy a bolygónk jelentős részét – mondta.

Hogy hosszú távon maradandóak lesznek-e az egyházon belül elindított változások, a költő-pap így vélekedik: – Azt gondolom, igen. Azoknak a bíborosoknak, akik eddig urakként éltek, nem fog tetszeni, hogy Ferenc azt mondja, nem élhettek urak módjára. Mert ő azt hirdeti, amit Krisztus is hirdetett, hogy az utolsók lesznek az elsők. Ez olyannyira forradalmi, hogy a gyakorlatban még nem valósulhatott meg.

Végül arról beszélt, hogy eljöhet-e itt a földön az a nap, amikor a társadalmak eltörlik a társadalmi osztályokat és megszüntetik a pénz okozta egyenlőtlenségeket:

– Egyik versemben azt állítom, hogy a kommunizmus Isten királysága a földön. Egy osztálynélküli társadalom. A kommunizmus nem szükségképpen a kommunista pártot jelenti. Van öt, vagy hat jelentése is a szónak. Az egyik a kommunista pártot, a másik a baloldalhoz tartozókat jelöli – már ahogyan azt Reagan vagy Nixon elnök gondolta – de kommunisták az első keresztények is, akik az Apostolok cselekedete szerint mindenből szükségleteiknek megfelelően részesültek. Mert így történik ez minden összetartó családban: a legtöbbet a kisbaba és az öreg kapja, ellentétben a fiatallal és a felnőttel, aki dolgozik¹. És a szerzetesrendek, amennyiben hűek a szabályaikhoz, ők is kommunisták. Épp ezért hirdetem, hogy a kommunizmus és Isten királysága, az egy és ugyanaz.

 

Tóth Gergő fordítása

A „Sitio Andino” argentin folyóirat 2013. szeptember 27-i cikke nyomán.

(http://www.sitioandino.com/nota/92255-ernesto-cardenal-veo-un-renacimiento-en-america-latina/)