Elég egy…

Elég egy kanál tejföl
és lelombozzák az ultrahangot,
a tujasor nem áll meg a saját lábán, s mi drasztikus:
csupán csak pépes ellenőrzés, a hálókocsik megszüntetése kulturális ünnep,
s szálkákat lélegzünk be már évezredek óta.
Mikor is kezdődtek a könyöklések?
Amikor a rózsatő hangyabolyba dermedt.
Ez abszurd.
Ez követhetetlen.
Egy biztos, a vád imád fickándozni, s csínján kell bánni a helyszínekkel, mert harmatos, zamatos,
harmatos, zamatos: a mozaikkép. Ki pumpálta fel akkorára, mint egy dinoszaurusz?
Pártütései oly vonalon mozogtak, hogy felsértették a bökkenőket.
Kellett neki megszervezni az armatúrák kirándulási útvonalát!
Egy léhűtő lakat kidűlt, bizonyára a magház volt az oka.
Kardja hegyén most hasznos tanácsokat pörget. –
Az indikátor kánkánja: felderítés közben higanyt locsolt a nemtörődömségre, s így teljes
lett a kaptárfogat csődje.
Az aljzatokon kifogni körkapcsolást jelent.
Pác szervírozza fel szerkezeti korrupcióit a boának.
Lendületet véve ragadni fogtok a protonoktól, mert nem fokoztátok
tovább a szociofóbiát! Megvannak a bővítési terveitek is;
eszerint a „rettegő futkosó” inváziót idéz majd elő a Földünkön…
Csoportos bemetszés?
Aligha.
Mert a töltőállomás felmondta a szolgálatot, még nem kell a tipliket meggyalázni!
Tömb;
leiskoláztak.
Mondd, mit teszel annak érdekében, ha dió koppan az azonosító
kódodon?
Úgy, szóval semmit…
Eltüntetni a spórákat, gnómot álcázni egybeforrt söröskupakokkal,
mindezt azért, mert a vártnál kombináltabb a záptojások kirakós játéka.
Felbolydult lélekkel ki csalja meg az ágymelegítőjét?
A könnyek peregnek, peregnek, s a montázságyú csöve figyelmeztet:
teregessük ki vásznainkat.
Ti oktalanul készült térképek, ragyogjatok, mert az üzekedő villamosok jegyellenőre jött el
tihozzátok, a kiürített peront a hátára venni! –

Kakasos fejdísz, pénzfeldobással.
Hogy, hogy nem, tevehajcsár a közelben.
Bűnös jelek, viszontagság: epehólyagból kiömlő váladék a megszédült szigony.
Jó lenne leforrázni valakit;
hisz a gorombaságért megdolgoztunk.
És jő a procedúra, vajmécses, vajmécses, elharapóznak lángjaid…

Habajka termosz aljába…

mangó
pántok pántja
mitől vagy olyan kócos
végy leckét a tűzfalra köpült kéménynyílástól
ha sokkoló hatást szeretnél elérni lepd meg egy szakadozott válltömésű
mikrofonnal a hőmérőt
kócos kócos a piszkozat közlekedni nem érdemes
ráját zaklatni se
most a fémpálca az ügyeletes s kulcscsontfiliszter hímez-hámoz fűzfapoétát
vibrátor show után bukták háborúja és kurátor
ne rohanj neki a keresztnek légy te a szélárnyék mi szökött kísérleti patkányok után nyomoz
beretvák éle
a hunyó a lopó
miközben akadályversenyen a reduktorhoz
erősített zár tisztítókúrát végez
meglepetést színlelni
nyomni nyomozni nyomni nyomozni
nincs torlódás csak az erőforrások kíváncsiak az operatív szórófejek vérmérsékletére
tanítsatok meg pelyhet cibálni s kihúzni a zsinórt a vakondtúrásból
egy idióta át akarta szelni a tágas űrt és levált a potroha
támogatott bajuszkák elült tajtékja miazmákkal fetreng
a csillagot mi egyszer feljön ne tuszkoljuk vissza
a matrac oly mamlasz fedezi a kivonulást az öntömjénező fejleményekhez
mi zabos
azt hozd mozgásba
lábunk közül elfolyik a hamu
s a kulcscsontfiliszter a vattacukor féllábú öregjeinek a bibircsókjain vágtázik
feltört sarkú spirál
menyét ami füllenteni szeretne
talán nem is sejtitek a feltört aszfalt egyidős a klánnal
mi polcokat nemesít
mennyiféle féreg fél
a cukorsüveg tiszteletére spárga arborétum bigott
a kócos elkeseredetten toppant hát miért hogy a halál itt kis értelmetlenségek formájában
fújdogál
maratoni szivarod minden széljárta sikátorba benéz
úgy hogy közben karaktert idéz
habajka termosz aljába kéne tojni a tojásokat
aszálytrezor dirigálja a henger múmiáit s a víztározó avatatlan de a rum a rum behatol a tolmács nyelvgyökébe
hogy szaporodni
kezdenek tőle a kísértetkastélyok.

(Illusztráció: Darko Topalski: Walnuts)