Meztelenkedem a ház falánál
reggel 8 órakor, szezámmagolajat kenegetve
a testemre, Jézusom, itt vagyok.
…erre?
Egykor sötét sikátorokban küzdöttem
a nevetéssel.
Ma már nem nevetek.
Olajjal spriccelem magam és tűnődöm,
hány évet szeretnék még?
Hány napot?
A vérem mocsokkal szennyezett,
és egy sötét angyal fészkelte magát agyamba.
A dolgok valamiből lesznek és…
…és semmivé válnak.
Kezdem megérteni a városok bukását…
…a városok és népek pusztulását.
Egy kis repülőgép száll el fölöttem.
Felsandítok, mintha lenne értelme
felfelé nézni.
Igaz, lassan az ég is elrohad:
Ez sem tart örökké, mint annyi minden.
Már nem sokáig létezünk.

Márkus László fordítása