Hűs, havas idő, a villanyradiátor apró teste ontja magából a meleget, az órát újra meg újra előrébb állítom, hátha maradhatok, hátha nem kell kimozdulnom.

 

Alakulok, seggem kissé megtottyan, derekamon vastagszik a zsírszövet, karom vékonyodik, szemem alatt mélyülő karikák, egy pár órás feladat végrehajtásához legalább egy hét fetrengésnyi rákészülés szükséges, elképesztő módon kívánom az édes, telített, robbanásszerű ízeket.

Alakulok, napokig képes vagyok hírről hírre, cikkről cikkre vándorolni, információval tömni magam, részgondolkodásokba belekapni, gyors összefüggéseket feltérképezni, hogy ha kérdeznek, vagy ha úgy jön ki a lépés, meg tudjak nyilvánulni, képes legyek egy leheletnyit eltávolodni a konkrét hír, cikk újramondásától, lássék, hogy itt bizony komoly értelmezési folyamat zajlik, bár ti még csak néhány vetületére láttok rá, és én magam is erőst dolgozom rajta, de abban legalább bízhattok, hogy független vagyok.

Alakul ez, ne féljetek, metamorfózis zajlik, ebből most annyi látszik csupán, hogy a megszokotthoz képest több alkohol kering az ereimben, vagy hogy gond nélkül lépek ki pacás, foltos, büdös ruhában az utcára, vagy hogy hónapokig nem fizetek be néhány számlát. Alakulás ez is, a folyamat megállíthatatlan, lassan egybelátok mindent, egyszerre összefüggésrendszerben öntöm rátok majd mindazt, amit az elmúlt években függetlenként feltérképeztem.

Mert én független vagyok, politikai, kulturális, társadalmi független.

        

 Mindig az a végletekig feszített szűk radikalitás zavart leginkább, hogy bár a testtel foglalkozol, lefosztva minden társadalmi sallang, és csak a test van ott, mint anyag, metatest, de baszdmeg én épp ezzel a metatesteddel akartam mindennél mélyebben kapcsolatba kerülni, baszni, falni, nyalni, kiszívni belőle mindent, átadni mindenestül magam az intimitás azon fokán testileg is, ahol valami érthetetlenül intenzív figyelemmel voltunk egymás felé, te pedig az intimitást akartad úgy megőrizni, hogy nem adod magad az átadásnak, eltartasz magadtól, vergődtem ott, mint kis férficsonk, vergődtél körülöttem,

 

A gyűlöleted volt eddig a legmegnyugtatóbb állapot,

akkor legalább nem kellett rólad

tudomást vennem, elég volt, ha távol

maradok,

 

de így, hogy bő negyedévenként újra

jelentkezel, bele kell ereszkednem abba

a semmihez sem hasonlítható figyelembe,

amivel terád, mint egy mindennél erősebb

kényszer, hogy megtudjak valamit magamról

 

Betiltatni a testtel és a nyelvvel foglalkozó minden tovább gondolást, be kéne tiltani a szorongást lehetőségként értelmező gondolkodókat, a krisztusit újragondoló, újraértelmező monasztikus rendeket, be kéne tiltani az önmagukra reflexív hiperérzékeny figyelmeket, betiltani a pontosságra törekvő megfogalmazásokat, a mindent átható, friss ötleteket, a testnek és a nyelvnek, a testnek és a nyelvnek.