Váratlan betörő

Tankönyvbe bújva próbálkozom az érettségi tételeket megjegyezni. Nem megy olyan könnyen. Az ablakon leskelődik be a nap. Úgy érzem, rám fér egy kis pihenő. Mikor kilépek az ajtón, édesapám akkor tér haza a horgászatból. Hátán szákot cipel. Belepillantok. Pikkelyei pompásan tündökölnek a napfényben. Lazacra hasonlít. Vízzel teli tálba helyezzük. Már érzem az ínyenc ízét a számban. Beszaladok a hozzávalókért, hogy minél hamarabb megsüthessük. Ekkor valami dübörgő zajt hallok a padláson, s ezt követi egy marcangoló susogás. Biztos csak képzelődöm. Hallom, ahogy édesapám becsapja a garázs ajtaját. Hangos kiáltása megijeszt. Gyorsan kiszaladok, hogy megnézzem mi történt. Ketten bámuljuk az üres tálat. A halnak lába kélt. Pedig már elterveztük a bőséges lakomát.

Bajszos betörő
pikkelyeket számolva
hallom dorombol.

Haikuk

Kertembe szedret
szeptemberben nem szedek.
– Elfelejtettem.

Meglestem lelked
mert kecsegtetett engem
defektes fejed.

Friss limonádé
cseppjeit kortyolgatom.
– Kár hogy üres.

Tavaszi zápor
hullajtja rám könnyeit.
Felvirágoztat.

(Illusztráció: Derek DeYoung – Tarpon, Scales Giclee Print)