Érintő

„istenhez fakul a távolság”
Hegedűs Gyöngyi: a gésa nyaka

Hány helyről érkezett ide az Egy?
Titkot magától is véd a belátó;
s olyan erőtlen: feküdni is gyenge –
de hogyan lehet összeesni ágyban?
Köszvényes mondatnak is szárnya nő,
mikor a tükör lehunyja szemét.
A dal nem érti: érinti az Istent.

Az otthon is

Nyártól nyárig lopakszik az idő.
Fürtökben függ a fürtökön a fény,
idegen irgalmak lobbantanak
édesmagunkra ismerős világot,
s a boldogságot Istennek becézzük.
Dal hullámzik elő a kedvesekből,
mikor az otthon is hazatalál.

Napok Asszonya

Egymáshoz fázat júliusi ősz,
s nevet, nevet a Napok Asszonya.
Madár fakadt a rügyből. Tőle kérdem,
törvényeidet szívemre ki szabta.
Fények megömlése köszönti jöttöd,
s mosolyra húzódnak galaxisok.
Tehetséged így int örömeimre.

Éggé a kék

Sétálj. Énekelj. Olvass gyógyító fényt.
Hársfák szemébe nézz. Aludj. Imádkozz.
Simogasd árnyad elevenné. Vagy hagyd
a mélypontot szikrázni föl – s kihunyni.
Baráti körben kávé, bor és angyal
titka a múlás. Benned a titok;
érted lett éggé a kék. Bárki vagy.

Testvéreink

Nem csak az élet él. Nem csak az angyal
angyal. Nem csak a szeretők szeretnek.
Egy porszem is duzzad a létezéstől,
és fényben dúskál bányató iszapja.
Nemcsak a lélek: lélektelen éppúgy
csatornája teremtő áramoknak.
Testvéreink mind a vértelen testek.

(Illusztráció: Nadiia Starovoitova: Landscape with pine trees)

Flamingó

Kit vagy? Magaddá montázsol a Létlen;
s fellénylenek az éjszakák, ha nem halsz.
Mint egy flamingó, néz rád egy flamingó,
és levegők sietnek lassú, lassú,
lassú türelmet tanulni a víztől.
Hal fickándozik cseberből vederbe,
uszonya légy. De csak amíg repül.

Üszök

Égő házból a falakat ki menti,
és iszkol roppanó tűz fókuszába,
hogy a padlót s a mennyezetet hozná?
És ki szalad ki ölében a lánggal?
És ha azt látja, lobog a világ is,
s a világosság vészek martaléka?
Sötétben üszköt szeretni tanul.

Eredő

Hogy bűnössé tesz: ez a bűn kis átka.
Ki öl s kit ölnek: éppúgy áldozat.
De ha nem vétek? Hanem ébredés
a tévletek mögötti távlatokra?
Szeresd magad, kedves, ártalmatlanná.
Ártatlanság nem kell: magzati áldás
a tiszta eredő, az üres lélek.

Viszony

Zsigeri istenérv, ha tudsz szeretni.
Vecsernye közben, pálmalény alatt,
ébren, álomban, álmatlan mesében –
mester nélküli tanítvány magánya
megköszönő viszonyba így kerül.
Nemcsak a hattyú: szent a skorpió is
és az is, ami nem szent. Ember minden.

Katarzis

Erőnél nagyobb gyöngédség irányít
sebet, tulipánt, éneket körünkbe.
Részben te vagy, és egészen katarzis
az ismerés. Törődj, teremtess, angyalj.
Nem tervek: tudat készít napvilágot;
kertet óceán lehelete borzol.
Sejtjeid között nyarakat nevelsz.

(Illusztráció: Mary Edna Fraser: Selenga Delta (Lake Baikal, Russia), 2006)