Kék szemeid alatt paradicsommal főzted
a szarvasokat. Egyedül vadásztál rájuk, csenddé kötött
szalvétákba tálalva elénk a megtett utakat. Négyen – a másaid
bőgésüket, a szőr hullatta dombokat, a saras
szaftok zubogását elfelejtettük érzékelni
a kezeidben. Pedig nyoma volt az asztal alá guruló
forró csontokban.
Ott kuporodtunk behúzva a terítő
cipzárját. Féltünk a verdeső ujjbegyek loccsanásától.
Az ujjlenyomatok mélytányérokba folytak
a fejeink felett.
Kitisztult az árnyék a konyha és
az utak között, ahogy elkezdtünk
enni.

(Illusztráció: Shah Jahan: Hunting Deer with Trained Cheetahs, ca. 1710)