Gálla Edit összes bejegyzése

Az imitátor

Az imitátort saját kudarca
nem rendíti meg soha, sikerélménye
a káröröm, ezért fittyed le kétoldalt
az imitátor arca.

Vastagnyakúak mind az imitátorok,
ezért tud egyesektől sokat nyelni,
majd másokra egyszerre visszaköpni
az imitátor-torok.

Noha kicsit sem ártalmatlanok,
az imitátorok nem tudják, mi a rossz, mi a jó,
tehát ártatlanok, akár a tegnapelőtt esett hó,
vagy a szurok.

Mint a színét közegenként váltogató állat,
a kaméleon, ő is mesterien mímel
sokféle emberi érzést: sztárszerepe mégis
az önsajnálat, mivel

az imitátornál alapállapot, hogy problémái vannak.
Panaszkodik is együttérzésre éhesen,
és ki vérző koncot neki nem vet,
jaj annak!

Elővillannak ekkor a hatalmas imitátor-agyarak:
mohón csattogó fogaik közt mások
kitépett cafatjai pállanak, ezért oly mérgezők
az imitátor-harapások.

Az imitátor igen szívós fajta,
ma már mindenütt fellelhető, ember
által ismert és bevethető fegyver, ellenszer
nem fog rajta.

(kép: http://alvarezerrecalde.com/)

Sylvia Plath: Novemberi levél

Kedves, egyszer csak
Irányt és színt vált a világ. Utcai
Fény repeszti szét a patkányfarkú
Sárgaakác hüvelyét reggel kilenckor.
Észak sarkvidéke ez

A kis sötét kör.
Itt a fű babahaj – szőke, lenge.
A lég illata zsenge
Zöld, és jóleső.
Gyöngéd ölelését élvezem.

Elönt a forró pír.
Olyan bolondul boldog
Érzés, hatalmas
Vagyok, azt képzelem,
Míg csizmám gyönyörű vörösben tocsog.

Ez az én területem.
Naponta kétszer
Járok itt, szimatolva
A barbár magyalt haragos
Zöld kagylóival, mely valódi vas,

S a régi holtakból vált palánkot.
Szerelmem ők.
Szerelmem, mint a történelem.
Aranylik az almalugas,
Képzeld csak el –

Hetven almafám
Őrzi rőt-arany gömbjeit
Sűrű, sápadt halál-levesben,
A millió aranyos
Levél fémes és rezdületlen.

Ó szűzi kedves, te árva.
Senki sincs velem
Derékig harmatban járva.
Az elpazarolt arany sötétlő,
Vérző száj, thermopülai győzelem.

Gálla Edit fordítása