Kedves, egyszer csak
Irányt és színt vált a világ. Utcai
Fény repeszti szét a patkányfarkú
Sárgaakác hüvelyét reggel kilenckor.
Észak sarkvidéke ez
A kis sötét kör.
Itt a fű babahaj – szőke, lenge.
A lég illata zsenge
Zöld, és jóleső.
Gyöngéd ölelését élvezem.
Elönt a forró pír.
Olyan bolondul boldog
Érzés, hatalmas
Vagyok, azt képzelem,
Míg csizmám gyönyörű vörösben tocsog.
Ez az én területem.
Naponta kétszer
Járok itt, szimatolva
A barbár magyalt haragos
Zöld kagylóival, mely valódi vas,
S a régi holtakból vált palánkot.
Szerelmem ők.
Szerelmem, mint a történelem.
Aranylik az almalugas,
Képzeld csak el –
Hetven almafám
Őrzi rőt-arany gömbjeit
Sűrű, sápadt halál-levesben,
A millió aranyos
Levél fémes és rezdületlen.
Ó szűzi kedves, te árva.
Senki sincs velem
Derékig harmatban járva.
Az elpazarolt arany sötétlő,
Vérző száj, thermopülai győzelem.
Gálla Edit fordítása
