A bőr alatt halovány árnyék

A rakodópart alsó köve[1]

A tradíció nemcsak raktár –
Lélegzet, mimika és szcenika –
Nem pusztán írás, hanem ujjak és ajkak.
Hárfa, oboa és akcentus, magzat és törölt hiba.

A bensőnkben van egy hologram-keret.
Hozzá egy szék, meg ajzószerek.
A kibetűzés szépségének része,
Megannyi érzelem, jel. Hangyányi létek.

Ha már túl leszel a szövegen, mint eseményen,
S másképp emlékezz rá, mint jómagam.
Ne zavarjon, ami nem érte el

Hogy egy elvarratlan szálba harapott a hang.
A mű egy másik jelenben találja önmagát,
A kulisszák mögé vonul az egykori hatás.

2
A mindenkori potenciál visszavár.
Oda a reflektáló kívülmaradás álmának.
A történetbe való belépés jobb zárlat.
Ha hozzám érsz, ne tégy erőtlenné!
Hogy félelem nélkül záródjon ki a nemlét.

A nyelvem sötétben foszforeszkáló bíbor,
S az ízlelőbimbók, mint ezer harang.

 

Lamellák

Együtt időző korszakok

A szél ujjai a billentyűk felett

Van, aki egyszerre írja és éli
És értelmezi az egymásra következést.
Milyen az, amikor az időtlennel átellenben
Ott álldogál a múlt és a kétkedés?
S a filológia rápillant. Csodálkozik a rost.
Az ízlés szövődménye. Minden piros.
S elgondol egy új mintázatot.
Egy Henry James és Alekszandr Nyikolájevics Szkrjabin
Ihletett narancssárga-kék billentyűzet –
A lézerezett és elektromágneses ég.
S mellé még ott a noktürn melankóliája, varrótűje.
Alul a földnyelv bozótos boglya-fűje.
Mohás kéreg, élénkzöld fűcsomó,
Egy szál szilvakék szirom, sárgarigó.
Mintha az örökké levés, a MINDENKORI VAN.
Recepcióprófécia volna.
Az elfeledettség reflektálatlan volta.
Ó, mennyire mélyen van a géniusz gyökere!
Ami keletkezteti a szövetet,
S milyen jó, hogy a mű egyáltalán hozzáférhető.
Rátalál a képzelőerő.
Mintha megcsókolná a part a szomjas tengert.
Csak egy picit keveredik a nyál és a méz.
A két száj, melyekből két pólus származtatható.
S az, hogy őszinte, már eredetiséget jelent.[2]

 

Procedúra

Az eljárás esztétikuma

Agamben és a diszpozitívum

A világban benne lét
Felfeslik, mint a napszítta női váll.
Lehull a kéreg, új hámszövet születik.
Életveszélyes lehet a napozás.
Önmagának oka a helyreállítás.
Az idea voltaképp geometria.
Szubsztancia és morál.
Egy Cromwell által elhagyott kanál.
Amiben színültig telik a balzsamolaj.
Az időtlen mibenlét, a történelem.
A szubjektivitás, ami személytelen.
Rítus, vasfegyelemben penge, hang.
Csillagkép, apparátus, olvadó fajansz.
A szavak és a dolgok. Nüánsznyi mozzanatok.
Hajszálselyem-irónia. Vízfelszínre nőtt habok.
A háztartás. Aki enni akar, az vásárol.
Majd a nyersanyag aprítása, őrlése jön.
Hozzá majonéz, piros arany.
A só alap. Fenomén és játszi öröm.
Végül a textus a fedő alól kijön.

 

[1] Reflektálás Kulcsár Szabó Ernő: Mi az, hogy műalkotás? című tanulmányára. Irodalomtörténet, 2022. 2. És József Attila emlékére.

[2] Wittgenstein.

(Illusztráció: Ernst Haeckel: Mosses, Muscinae (Art Forms in Nature, 1899))