A bárban a bomba tizenhárom húszkor robban majd.

Most úgy tizenhárom tizenhat lehet.

Még van idő arra, hogy valaki ki

vagy besétáljon az ajtón.

 

A terrorista már áthaladt az utca túloldalára.

Ez a távolság távol tartja a robbanástól.

És milyen csodás kilátás – akár a filmekben:

 

Az a nő, sárga kabátban, az imént lépett be.

És az a férfi, fekete szemüvegben, éppen kimegy.

A srácok farmerban, csupán beszélgetnek.

Tizenhárom tizenhét és négy másodperc.

Az alacsonyabbik, az szerencsés, felül a robogójára,

de a magasabbik bemegy a bárba.

 

Tizenhárom tizenhét és negyven másodperc.

Az a lány, zöld szalaggal a hajában, előre megy.

Aztán hirtelen elmegy előtte egy busz.

Tizenhárom tizennyolc.

És a lány eltűnt.

Volt-e olyan ostoba, hogy bement vagy se,

majd meglátjuk, mikor kihozzák a testüket.

 

Tizenhárom tizenkilenc.

Isten tudja hogyan, de senki se lép be.

Az a másik fickó, kövér és kopasz, mintha ki akarna menni.

De várjunk, mintha keresne valamit a zsebében és

úgy tíz másodperccel korábban, mint tizenhárom húsz

visszamegy azért a vacak kesztyűéért.

 

Pontban tizenhárom húsz van.

Mit nem adnék ezért a pillanatért.

 

Egy pillanat sincs már hátra.

Nem, még nem.

Na, most, igen.

És a bomba felrobban.

 

Fordította: Nagypál István