Orbán Ottó: A líra rossz korszaka

 

a líra rossz korszakát éli
gondolja a líraszakértő és kéjesen nyújtózkodva egyet
körültekint a nyomor asztala kontinenseken
csatahajók fűkunyhók felhőkarcolók
meg más effélék NEM IS CSODA
gondolja és elmegy a regényelmélet felé
mely naprakészen jelzi a világtőzsde árfolyamingadozásait
miközben Líra Anyó
az érdemes madám
talányos mosollyal ül a kassza mögött
ő tudja amit tud
a puritánok jönnek és mennek
de az üzlet marad
a macskaköves kisvárosi utcán
mindig föltűnik egy-két sompolygó járókelő
aki izzadt tenyerét a kabátjába törölve
bekopog az ajtón

a közönség rossz korszakát éli
gondolom én
elfelejtette hogy honnan jött és miféle batyúval a hátán
a század első éveit
együgyűséget és reményt
azt hiszi hogy az újabb és újabb bonyodalmak
megkímélik a nagy egyszerűségtől
hogy a világ olyan híd mely a van és a nincs pillérein nyugszik
és hogy reménykedni gyereket nevelni kockáztatni
hiába ostobaság
ha ez az ostobaság egyben a sejtek legfőbb bölcsessége is
az ember koktél
és a bárpincér történelem legfőbb kérdése mindig is az
hogy hány rész megfejtéshez hány rész rejtvényt kever

öregszem nem vitás
a régi iskolához tartozom
mint a divatjamúlt
mert a maguk röhejes módján reneszánsz beatek
akiket így vagy úgy de a teljes ember érdekelt
és nem a nyelvtudomány cingár kísértete
mely a zárójelek kalitkájában röpköd
és folytonos csipogásával leginkább azt a tényt leplezi
hogy lényege odaátra kacsint
hol a sejthetőn túli közegben
felhőzet képében gomolyog
a kényelmes világértelmezés
hogy semmi sem úgy van ahogy
a legjobb tehát
ha megelégszünk a csillagok torokszorító látványával
vagy azzal
hogy pontosan vezessük valamilyen bajnokság eredményeit
legalább elütjük az időt
amit itt töltünk átmenetileg

egy perc tízezer év
a Föld forgása kihívás
és van úgy hogy a forradalom
arányérzékünk épségét jelenti
miközben mászik lefelé a fáról
vagy egy láthatatlan ágon fölfelé az űrbe
és mögöttünk elhal az izgatott kiáltozás
de még a rohamkocsik szirénázása is
előttünk egy arc
vagy a napsütötte óceán
az örök fiatalság
mindegy minek mutatkozik
tőlünk fogan szörnyet vagy épkézláb utódot
bordélyházból kiváltott szerelmünk
Mademoiselle Jövő

 

 

 

(Illusztráció: Solar Eclipse, Sue Halstenberg)

Vélemény, hozzászólás?