lombgyűjtő-akció, őszi glamour-napok, öltözz
most falevélbe, frissítsd fel ruhatárad az elmúlás
színeivel! akár 50 %-os kedvezmény a vadgesztenye-
fülbevalókra, valamint sírköves gyűrűinkre,
kipusztuló-szobánkban próbáld ki ingyenesen
az utolsó »optimals body« kenetet, légy te is
trendi, enjoy your fall!

***

nyáron még tandemben sétafikáltak a rőt
bodobácsok – bezzeg ősszel az ágyi poloskák!
a hím átszúrja a nőstény testét, úgy adagolja
a spermát, nem firtatva a nyílást. mint új-zélandi
nagy weta szöcske várva a csatlakozást, csáptalanul
vergődöm a télben.

***

letenni valakinek az arcát
a hideg kőre, és ahogy loccsan!
kilúgozni, felmaratni a letapadt
érzelmeket.
nekiesni súrólóval
a falnak, ott összerogyni,
akár a rongy.

***

a vers most egy fáradt arc,
szúrós, száraz szempár, amit
a buszon lehunytak.
a vers lassú egérgörgetés,
egy szomorú emotikon,
miután megbántottál valakit.
a vers most minden csak nem
élvezet, a sofőr kifakadása,
mögötted a széket rugdosó gyerek.
a vers ma korán kelés, görcsös éjjel
után, kitántorgás a megállóba.
a vers egy török sorozat, amit anyád
néz esténként, murat beköltözött, te
kimész cigizni.

***

szükségképpen élek; nem dobtam fel a talpam,
kifelé a télből vakító kéz vezet,
itt már minden lehet, lassan felengedek,
mostanáig talán a halálnak falaztam.

kiszellőzött a szoba, sálam szögre akasztva,
nem fojtogat holmi múlt, a lila mélabú.

***

üres telek, épületes nyarak,
közte tavaszok, őszek,
tarkállva gubbasztanak.

***

cementarcú, ki vagy a tükörben?
évről évre megkötnek a rétegek,
fulladásig unod magadat.
ez talán megszívlelendő észlelet –
pofalemez-karcok: mind adat.

***

falfehér arc, roskatag hó,
kampós halál. csontmetsző hideg,
megkékült betűk.

***

valahonnan hullalé csöpög –
asztmásan zihálnak a falak,
lebben a fényben hollóárny-hajad,
erjednek az ott hagyott sörök.

 

(Illusztráció: Duy Huynh: Lightness of Being)