Olyan sok jó illatú ember van Pesten. Ott vannak minden utcán, minden villamoson, minden buszon, minden metrón, minden üzletben, ott vannak mindenhol. Ahogy megjelennek, érzed az illatuk: ez édes, ez fűszeres, ez markáns, ez erős, ez karakteres, és így már az orrodban is ott vannak. S ha rád néznek – már ha méltóztatnak rád nézni- az olyan, mintha az Olymposról tekintenének alá, és miként a nagy Zeusz villámot szórnának rád semmit érő halandóra, éreztetve ezzel felsőbbségüket. Sokan lesütik a szemük ilyenkor, mert a jó illatú embereket nem kevéssel tartják többre maguktól. Én is ezt teszem. Elkapom a tekintetem, de én szégyenből, mert mélységesen sajnálom, hogy én azon kevesekhez tartozom, akik minden mesterkélt máz nélkül, mezítelen is illatosak.