Talán minden korty kesernyéje
megannyi emléke mi éjbe fúlt
örvénylő, gőzölgő feketébe
mit reggelente ajkához húz
hogy szeméből az álmot kiverje
és megidézze a tej színe
a mama szemének
mosolygó melegét
darálóban megroppanó
kávészemnyi gyermekévek
dohányszagú lélegzetét,
azt a kiskanálnyi karmát
mokkacukrot málló zaccban,
hogy meséje véget ért ott:
hol volt, hol nem
volt egyszer egy édes égbolt.