Vermuth Attila összes bejegyzése

Allegretto grazioso; Isten; Chopin éjszakája; Elégia II.

 

Allegretto grazioso

Lehet, hogy tűz voltál, összetörtek.
Most úgy fénylenek a darabjaid,
mint a rügyező, ártatlan kések a hóban.

 

Isten

Bennünk az örökké
lakhatatlan szobák,
körülöttük a semmibe
világító napraforgómező.

 

Chopin éjszakája

Mikor lett vége a fogadásnak?
Meddig érzi még azt a parfümöt?
Egy brokátfüggöny viaskodik a széllel.
Talán évek óta esik, de hajnalra
az égzengés keringővé, a selyeming
vörös foltja pedig barnává szelídül.

 

Elégia II.

A sötét folyosón szétdobált,
fekete villanykapcsolók.

 

(Illusztráció: Michael Csontos: Baby giraffes)

Versek

A gyűjtő
Alkonyszirmok, ahogy sziklákat szopogatnak.
Tápanyag-tudat. Fontos minden részlet.
Kicsorbult arcél egy hasztalan fotón.
Nyelvem alatt betűkészlet.

 

Schrödinger macskája
 
Éldegél (és/vagy nem)
egy dobozban,
ami olyan, mint a kocka.
Szegény! Azt mondják:
determinált.


Hoznék tejecskét,
meglátni a boldogságot
(ott belül a magyarázat).
De mindig les az őr,
a rácsok fénylenek.

Pedig el-el nézném,
hogy fog egyszerre
kint s bent egeret –

 

Utójel
 
Fontolva repülés
az elhanyagolt naplemente
irányába.
Szenvedő légrétegek:
barátaim.
Az ég sarkai
lassacskán eltompulnak.


 Ha megtalálod majd
kondenzcsíkos bőrömet,
válaszolhatsz.
Benned még vannak rímek.

Lament

A könyvek mögött tervgazdálkodás lobog
napszaktalan reggelein gázgyár kinyit
líraszagot érezni a jámbor
vonat elé kiül picit