A FÖLDRŐL, TŰZRŐL, VÍZRŐL, LEVEGŐRŐL

Föld az, ami föld alakját ölti, 
és a föld rendjéhez igazodik a mindenségben, tűz az, ami a tűz alakját ölti, 
és a tűz rendjéhez igazodik a mindenségben, víz az, ami a víz alakját ölti, 
és a víz rendjéhez igazodik a mindenségben, levegő az, ami a levegő alakját ölti, 
és a levegő rendjéhez igazodik a mindenségben.

AZ ELSŐ VILÁG TEREMTÉSE

És elhatározásra jut Taiova, 
és parancsot ad helytartójának, Szotuknangnak,

és földet vesz ki Szotuknang a mindenségből, 
és a földből megteremti az első világot, 
és törvényeket ültet az első világba, 
és nevet ad az első világnak, és a mindenségbe helyezi,

és földet vesz ki Szotuknang az első világból, 
és a földből megteremti a növényeket, 
és szívósságot ültet a növényekbe, 
és nevet ad a növényeknek, 
és az első világba helyezi őket,

és földet vesz ki Szotuknang az első világból, 
és a földből megteremti az állatokat, 
és alázatot ültet az állatokba, 
és nevet ad az állatoknak, 
és az első világba helyezi őket,

és földet vesz ki Szotuknang az első világból 
és a földből megteremti az embereket, 
és bölcsességet ültet az emberekbe, 
és nevet ad az embereknek, 
és az első világba helyezi őket

és szemügyre veszi Szotuknang az első világot, 
szemügyre veszi 
    az első világ törvényeit, 
    az első világ növényeit, 
    az első világ állatait, 
    az első világ embereit,

és a törvények közül kiválasztja a megértést, 
és megteszi az első világ törvényének, 
és a növények közül kiválasztja a négylevelet, 
és megteszi az első világ növényének, 
és az állatók közül kiválasztja a kígyót, 
és megteszi az első világ állatának, 
és az emberek közül kiválasztja a halászt, 
és megteszi az első világ emberének.

A TEREMTÉSRŐL

A Teremtés ajtó; 
amely a semmiből a valamibe nyílik, 
és sarokpántján öröktől fogva jár.

SZILIOMOMO ÉS PALAOMAUKI II

Mint hónapok óta minden este, 
Sziliomomo kint áll az ablak előtt, 
és Palaomaukit nézi,

Palaomauki bent ül a házban, 
és őrlőkővel kukoricát őröl,

éppen kedvenc virágukról 
a sündisznókaktusz kehelyalakú 
virágáról beszélgetnek,

Palaomauki úgy találja, hogy cinóberpiros, 
Sziliomomo úgy véli, hogy inkább karmazsinpiros,

ezen elvitatkoznak egy darabig,

Sziliomomo már éppen 
vissza akarja vonni a véleményét, 
amikor Palaomauki váratlanul 
abbahagyja a kukoricaőrlést, 
kezét ölébe teszi, 
és igazat ad Sziliomomónak,

Sziliomomo majd ki ugrik a bőréből örömében, 
mert Palaomauki ölbe tett kezével végre azt jelzi, 
hogy figyelmét teljesen neki szenteli, 
és hajlandó hozzá menni feleségül,

a sündisznókaktusz kehelyalakú virága kinyílott.

A NYÁRI TÖLGYERDÖ HAJNALI LEHELETE 
   “(Kojavesima, Sziliomomo testvérbátyja beszéli aki járt messze északon)“

Mihelyt megpillantod a nyári tölgyerdőt, és mondjuk, egy elvirágzott csipkebokrokkal teli füves tisztást keresztezve vagy egy kiszáradt patak medrében felfelé kapaszkodva közeledsz feléje, először szárazságot érzel a levegőben, ha nem látnád, hogy mindent belepett a harmat, azt hihetnéd, dél van, aztán minden átmenet nélkül melegbe ütközöl, fel vagy öltözve, mégis, mint az öledben alvó macska testének hője, áthatol a ruhádon, majd pár lépés megtétele után hirtelen illatok tódulnak az orrodba, száraz avar, harangvirág, vadlucerna, fürtös zanót, rókagomba, meténg, szamóca, és még ki tudja, minek az illata, egyetlen hasonlíthatatlan illatot alkotva, és egyszeriben rájössz, hogy ez a szárazság, ez a meleg, ez az illat együtt a nyári tölgyerdő lehelete, és a felfedezés feletti örömödben a csábításnak engedve, a kötelező óvatosságról megfeledkezve, feszes bőrrel és remegő orrcimpákkal egyre beljebb hatolsz ebbe a leheletbe, egészen addig, amíg a nyári tölgyerdőhöz nem érsz, és az űzött vad nyomát szem elől vesztve magad is leheletté nem válsz.

EOTOTO ÉS AHOLI AZOKRÓL, AKIK ÉRTIK A TEREMTŐ TERVÉT, ÉS AZOKRÓL, AKIK NEM ÉRTIK A TEREMTŐ TERVÉT

Akik szívükben érzik az élet jóságát és céljának komolyságát, 
és egymás iránt nemes érzelmeket táplálnak, 
és elvetik a nemtelen érzelmeket, 
        azok értik a Teremtő tervét, 
akik szívükben nem érzik az élet jóságát és céljának komolyságát, 
és egymás iránt nem táplálnak nemes érzelmeket, 
és nem vetik el a nemtelen érzelmeket, 
        azok nem értik a Teremtő tervét.

EOTOTO ÉS AHOLI A SZERETETRŐL I.

A szeretet a Teremtő szándékának megértése,

a szeretet színhelye a Földtest, 
a szeretet kezdete a világosság, 
a szeretet módja az odaadás, 
a szeretet eszköze az alázat, 
a szeretet útja a követés, 
a szeretet iránya a közeledés, 
a szeretet jelentése a bizonyosság, 
a szeretet célja a tökéletesedés,

a szeretet minden ember kötelessége.

SZILIOMOMO ÉS PALAOMAUKI KÉRÉSE TAIOVÁHOZ

Ó, 
urunk, 
add, 
hogy legyen még gyerekünk, add, 
hogy legyen még legalább öt gyerekünk, még öt gyerek elég lenne, 
mondjuk, 
még négy fiú 
meg még egy lány,

persze, 
lehet több is, 
de ha egy mód van rá, 
kevesebb ne legyen, 
arra kérünk, 
nem mintha nem szeretnénk azt a kettőt, 
Polipkoimát meg Hopaqát, 
aki van, 
szeretjük mi őket, 
nagyon is szeretjük, 
csak hát olyan nagy bennünk a szeretet, 
hogy úgy érezzük, 
túl sok két gyerekre, 
még legalább ötre futná belőle, 
olyan nagy, 
kérünk, 
teljesítsd a kérésünket, 
hidd el, 
mindnyájan jól járunk, 
nekünk nagyobb lesz az örömünk, 
neked meg nagyobb lesz a dicsőséged.

AMIT SZILIOMOMO MONDOTT PAVATINAK, MIKOR ELHIBÁZTA AZ ŐZET

Ma elhibáztam az őzet, 
de nem szidott össze érte 
otthon a feleségem, Palaomauki, 
és nem mondta, 
hogy ez annak a jele, 
hogy öregszem,

szerintem ez annak a jele, 
hogy ő is öregszik, 
és egyre jobban megérti, 
hogy öregszem.

SZILIOMOMO ÖREGKORÁBAN

Itt ülök kint, a ház előtt, 
a nagy, viharverte, 
töredezett szélű, lapos homokkövön, 
amelyet még néhai apai nagyapám, 
Maszaviszteva görgetett fel ide 
a völgyből ülőkének, 
és amely része a földnek,

itt ülök, 
és néhai apai nagyapámra, 
Maszavisztevára gondolok, 
aki után csak ez a nagy, viharverte, 
töredezett szélű, lapos homokkő maradt, 
amikor maga is része lett a földnek.

Búcsú az ifjúságtól

Jó volt az izmok rugalmassága, 
a feszülés 
és ernyedés, 
búcsúzom tőled, ifjúság,

jó volt a csontok szilárdsága, 
a tartás 
és keménység, 
búcsúzom tőled, ifjúság,

jó volt a láb fáradhatatlansága, 
a könnyűség 
és fürgeség, 
búcsúzom tőled, ifjúság,

jó volt a kéz biztossága, 
a nyugalom 
és rezzenetlenség, 
búcsúzom tőled, ifjúság,

jó volt a szem élessége, 
a megpillantás 
és felismerés, 
búcsúzom tőled, ifjúság,

jó volt az elme fogékonysága, 
a kíváncsiság 
és merészség, 
búcsúzom tőled, ifjúság,

jó volt a gondolatok szárnyalása, 
a magasság 
és mélység, 
búcsúzom tőled, ifjúság,

jó volt a szív tisztasága, 
a gyanútlanság 
és őszinteség, 
búcsúzom tőled, ifjúság,

jó volt az érzések izzása, 
az öröm 
és elragadtatás, 
búcsúzom tőled, ifjúság,

Haldokló dala I.

Éltem, 
nem bánom hát, 
hogy meghalok.

Haldokló dala II

Hosszú utat kell megtennem a haláltól a születésig. 
De nem félek, mert megint lesz erőm.

SZILIOMOMO ÉNEKEIBŐL

Tavaszi ének

A sárga Nap-házban meleg-gyermek ül és játszik, 
a fehér felhő-házban eső-gyermek ül és játszik, 
a kék levegő-házban szél-gyermek ül és játszik, 
a fekete Föld-házban csíra-gyermek ül és játszik, 
a piros szív-házban öröm-gyermek ül és játszik.

Böjti ének

Uram, könyörülj rajtam, 
vedd el éhemet, 
vedd el szomjamat, 
hogy minden gondolatomat 
neked szentelhessem.

Ének legénykorából

Csosovi hegyén felhő ül, 
az oldalban süt a Nap, 
de a csúcs felett borult az ég,

ma nem láttam Palaomaukit, 
az arcom mosolyog, 
de a lelkem bánatos,

Csosovi hegyén felhő ül.