Úton

 

Szakadt bakanccsal lábadon

bolyongsz idegen tájakon,

hosszú út kéklik szemedbe,

szélére rogy a szerencse.

 

Létező valóság a van,

ismerős, mégis arctalan,

titkokkal átszőve a tér

ezernyi kalandot ígér.

 

Városok mélyén kéjgödör,

mérgezett alkony tündököl,

gyönge lelket cserbenhagyva

regényt ír az árnyékokba.

 

A tegnap gondja messze már,

s marasztal zölden zengő nyár,

csakhogy hívnak újabb utak,

tarisznyádban az öntudat.