már vagy kéthete vártunk / egy harmadik emeleti lakásban / kolozsvár gheorgheni nevű negyedében, / mely románul úgy hangzik, mintha / otthon lennénk gyergyóban (gheorgheni), / vártunk, vártunk a fűtésszerelőkre.

 

 

És úgy vártunk mi arra a napra,

ment a játék nem kedvre, nem babra,

üresen állt a hűtő, a kamra,

hajoltunk ki ablakon a szagra,

a szomszédban füstölt már a hagyma-

tokány, a mi konyhánkban a makra-

méknak volt ugyanilyen a szagja.

 

megtudtuk, hogy a gázórát / a raktárból a szerelők fölvették. / úton vannak tehát, vigasztaltuk magunk, / valahol a nagyromán ipari pusztulatban jönnek, / mi vagyunk két szelíd szemű szerelőknek / a szemüknek világa, a szívüknek a csücske.

 

Morzsát hintettünk az útra,

frissen vágott ünő vérével

megjelöltük a kapufélfákat,

zászlókat lengettünk,

könnyet is hullattunk,

– s didergő szívünkben

magunkra maradtunk:

éhes keselyűk nemcsak a morzsát,

a betont is fölszedték utánunk,

ünővér szaglott minden kapufélfán,

forradalmak jöttek,

zászlók vettettek a tűzre,

könnyeinkkel didergő szívünkben

jaj megint,

jaj megint magunkra maradtunk.

 

Szerelők vére, kutyavér,

szertelen szívünkért fagy a bér,

szakadott szvetterünk makulás,

jaj, minnyá itt van a Mikulás,

fűtésünk még sincs beszerelve,

jaj, hogy be vagyunk mi rezelve,

hogy vajon mit rejt a puttonya,

van-e benn’ puliszka, tarhonya,

 

van-e benn’, van-e benn’ GÁZÓRA.

 

és a szerelők aznap sem jöttek meg. / úgy hírlett, egyiküknek szüksége volt egy gázórára, / s éppen a miénket nyúlta le.

 

Áldást mondok-é, vagy átkot,

farkastörvényhozók, rátok:

ne szólhassa soha szátok,

amit szívetekbe zártok,

jaj, szerelők, jó pajtások,

jaj, országos szivatások.

 

és mi túl voltunk már akkor a mi lelkünkben / minden tűrés-, ország- és kontinens-határon, / feledtük jóanyánk intéseit, / haza akartunk, hazajutni végül,

 

Túl voltunk azon, hogy:

 

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést

jeleztek és a fullatag sötétben…

 

Túl voltunk azon, hogy

 

Harangoznak Monostoron.

Isten, kegyelmes ostorom…

 

És túl azon, hogy

 

Tebenned bíztunk eleinkből fogyva…

 

És azon is túl, hogy:

 

A mosógép a lepedőt

lágyan zúgva csak mossa, mossa… 

 

elkékült szánkból, mint a jégcsákány, / kezdett kimeredezni a „meg-nem-gondolt-gondolat”. / az erősekre gondoltunk: oidipuszra, dantéra, / balassira, berzsenyire, adyra például. / s hogy szavunkat ne felejtsük, / minden általunk ismert európai nyelven / hangosan énekelni kezdtünk / fent a harmadik emeleten, / a györgyfalvi negyedben:

 

hogy te iubesc România,

hogy je t’aime Roumanie,

hogy Ich liebe Dich,

hogy I love you,

hogy szeretünk téged,

Édes Románia.