LÁTVÁNYTÉVESZTÉS

A szemem bevérzett már megint,
mi ez a személyes őrület,
ez az orgyilkos készülődés
ott a látóhatár mögött,
az erek finom hálójában
a retina árnyékában,
a felszáradt könnysátrak homályában,
mi ez a megvesztegetés,
ez az orgazdaság hajnal előtt?

Vérnyomásom felturbózták
követhetetlen erőterek,
nem tudom kiszámítani
a becsapódás erejét,
alig veszem észre,
hogy Isten malmai
lassabban őrölnek nekem,
akadozik a forgás,
nem jön a kedvező szél,
nem jó most a viharszünet.

Pattanásig feszül
szememben a látásélesség,
de csak elmegyek a látvány mellett
úgy, hogy észre sem veszem.

 

FESZÜLTSÉGINGADOZÁS

Van, amit nem tudsz
magadban tartani,
mert már eleged van,
mert az idő fekete
házából ki akarod
lökni a kimerültséget,
olykor lopott árammal
gazdálkodsz, s a szélsőséges
értékek közül ki akarod
lökni a magadban már
nem tartható értékeket,
kínoz az önigazolás hiánya,
s ahogy ott téblábolsz
a Tiszta Ész és a Kritikai Ész
között, nem tudod, hogyan
rövidítsd le a megmaradáshoz
vezető utat, látni szeretnéd
a Nagy Csúszda tetejéről
még indulás előtt,
hogy ölelkezik össze
Kelet és Nyugat.

Én meg elnézelődnék
két lélegzetvétel között
a terepen, s a magszólalás
jogán átvállalnék néhány
nemkívánatos szerepet,
s amerre haladnék a fényfalon,
égi oltárokat emelve
porig égetném a Gyűlöletet.

 

(Illusztráció: Légtornász)