Egy próféta mögött; Isteneikről aprópénzért álmodnak

 

Egy próféta mögött

Szétfeszített inged alá
gyűröd szakállad.

Üreges csontjaim kibéleled,
ne kongjon bennem a féltekén
felhalmozódott félelem.

Ő gombolja ki, én gombolom be,
én mosom hátát, hasát, haját,
míg bele nem vakul a fehérségbe
nem bírja nem kimondani:

karcolja az eget,
ha sarkára áll a mély,
visszájára fordul minden,
szétfeszülnek gombjaim.

 

Isteneikről aprópénzért álmodnak

Elárultad értem a fáraók testét.

Előbújtál a sötétségből,
elátkoztál mindenkit, aki elmenekült.
Epilepsziás rohamaid lettek, látomásaid.

Tartósítod kapcsolatunk,
újraszült balzsamtesteink,
szívszkarabeusz mellkasunkon tanú.

Késeken térdepelteted, magadhoz hívatod,
aki megmérgezi a hangulatot éjszaka.

Nem mernek,
csak lámpafénynél elaludni.
Mindenkire gyanakodni kezdtél,
aki nyitott szemmel alszik,
elkapja pillantásod és énekelni kezd.

Ők másképp számítják az időt,
azt mondják, a miénk lejárt.
Féregjáratot túrnak belénk,
pálmaborral mosnak,
kincseiket hasüregbe rejtik

Később mesélted el,
láttál vászonkötegben megszületni.

 

(Illusztráció: Jan Mankes: Landschap)

Vélemény, hozzászólás?