Isten tehát hét nap alatt megteremtette a világot. Teremtett embert is a világba az Isten, és az embernek társat teremtett. Azonban vétkezett az ember, ezért kiűzettetett a paradicsomból.
Ádámnak két gyermeke született elsőként a paradicsomon kívül, így mondják: Káin és Ábel. Ábel apja juhait őrizte, Káin a földet művelte. Káin és Ábel áldoztak az Istennek. Az Isten kedvelte Ábelt és Ábel áldozatát, de nem törődött Káinnal, és az ő áldozatával. Káin ezért megölte Ábelt. Isten megbüntette Káint, amiért Káin megölte testvérét. Elűzte Isten Káint Ádám földjéről, és megátkozta. De kikötötte Isten, hogy az az ember, aki megölné Káint, bűnhődjék hetedíziglen.
Káin elbujdokolt.
Ádám és felesége, Éva éltek tovább, és Éva fiúgyermeket hozott a világra: a gyermeket Séth-nek nevezték. […] És éltek tovább.
[…] Séth gyermekét Jákobnak hívták. Ez a Jákob, mivel apái földje szűk lett a számára, tovább vándorolt.
Káin eközben feleséget szerzett és gyermekei születtek.
Történt, hogy Jákob vándorlásai közben idegen földre érkezett. Jákob letelepedett az idegen földön, melynek határában gazdag ember lakott. Egyik nap, mikor Jákob a juhait őrizte, megszomjazott. Így hát elment a patakhoz inni, ahol mindig inni szokott. Azonban a patak medrében nem csordogált egy csepp víz, annyi sem. […] Amikor Jákob a szomszéd kúthoz ért, a kútnál fiatal lányt talált, aki a korsóit töltötte. Elhatározta, hogy feleségül kéri a lányt a szomszéd férfitól, mert a lány nagyon kedvére való volt. Elment ezért a szomszédjához, és megkérte a lánya kezét. […]
Jákob legidősebb gyermeke Ábrahám lett. […]
Azonban Jákob felesége Jákob előtt mindig apjával és apja gazdagságával kérkedett, és gúnyolta Jákobot az ő szegénységéért. Jákob megelégelte ezt, és egy napon egy kővel leütötte és megölte felesége apját. Az Isten azonban megbüntette Jákobot, amiért megölte Káint, hiszen kikötötte Káinnak az Isten, miután elűzte Káint, hogy büntetlen nem bánthatja őt senki.
Jákob felesége sokat sírt apja halála miatt. […] Jákob Káin birtokait is elvette erővel Káin gyermekeitől, akik egy éjszaka megölték Jákobot. Jákob gyermekei azonban elmenekültek, és szétszóródtak a pusztába. […] Jákob fiainak azonban nem tetszett öccsük, József hiúsága, amiért József hajtotta el Káin fiainak legtöbb birkáját, amikor elmenekültek Káin földjéről. Így hát kútba dobták Józsefet, hogy elvegyék a birkáit, és a czifra ruháját. Józsefet egyiptomi kereskedők szedték ki a kútból, és Égyiptom földjére vitték. […] József így túlélte az éhínséget, ami bátyjai földjét sújtotta, ezért ő életben maradt. […] Józsefnek Égyiptomban sok gazdagsága és sok gyermeke lett. A Fáraót azonban irigység fogta el József nagy gazdagságára, hiszen Józsefet az ő kereskedői mentették ki a kútból. Így hát a Fáraó megölette Józsefet. Betelt az első nemzetségen az átok.
Amikor József gyermekeit vette üldözőbe a Fáraó, József legidősebb fia, Áron kivezette József fiait és lányait és azok fiait és lányait Égyiptom földjéről. […] És elvezette őket Áron az ígéret földjére. […]
Azonban Áron öccse, Mózes nem nézte jó szemmel, hogy testvérei Áront tisztelik, ő pedig Áron mellett szóhoz sem juthat. Ezért megölte Áront mérgezett fürjjel, testét pedig egy ládában a folyóra bízta. […] Mózes azonban elvetette apái Istenét, és Mózes népe is elvetette azt, ezért Isten megbüntette Mózest, és megrémisztette népét: vérré változtatta a tengert, a kiáradt vörös-tenger pedig elnyelte Mózest a bálványaival együtt. Mózes népe ezért visszatért atyái Istenéhez. A nép vezetését Áron fia, Sámson vette át, mert hatalmas ereje miatt nem mert szembeszállni vele senki.
[…] Azonban amikor Sámson fia, Sámuel férfikorba ért, a felesége ármánykodni kezdett, hogy férje megszerezze apjától, Sámsontól a hatalmat. Elültette Sámuel fülében a bogarat, hogy Sámuelt a háta mögött gúnyolják, amiért ereje apja, Sámson erejének közelébe sem ér. Ezért hát amikor már eleget hallotta, és elhitte feleségének szavait, Sámuel megölte Sámsont egy szamárállkapoccsal. Így hát onnantól Sámuel uralkodott a népén. […] Amikor Sámuel már nagyon öreg lett, helyét fia, Saul vette át. A nép azonban megirigyelte a többi ország népét, akiken mind királyok uralkodtak, ezért királyt akart magának. A nép követelte, hogy Sámuel koronázza királlyá Sault. […] Azonban Saul öccse, Ézsau elfogta Sault, hogy Saul helyett ő lehessen a király. Addig éheztette Ézsau Sault, mígnem Saul eladta neki elsőszülötti jogát egy tál lencséért. Így lett a király Ézsau.
Miután király lett, Ézsau megölte apját, az öreg Sámuelt, hogy az ne vonhassa vissza áldását.
[…] Ézsau, mivel félt Saultól, és annak utódaitól, megölette Sault. Annak fiát, Dávidot pedig pásztorrá tette, hogy minél messzebb kerüljön tőle. […]
A nép azonban megelégelte Ézsau kegyetlenkedéseit, és felkelt Ézsau ellen. Ézsau legyőzte az ellene felkelőket. […] Az emberek Saul fiához, Dávidhoz fordultak segítségért. Elmondták neki, hogy őt illetné a trón. Az egyszerű pásztorfiút becsvágy töltötte el. Egy napon felment Ézsau udvarába. […] És amikor Ézsau szolgái Ézsau elé kísérték Dávidot, hogy játsszon lantjával Ézsaunak, Dávid parittyájával megölte Ézsaut. […]
A nép királlyá koronázta Dávidot. Dávid azonban nem értett az uralkodáshoz. Volt viszont egy fia Dávidnak, akit Salamonnak hívtak. Ez a Salamon látta el tanácsokkal Dávidot, mivel igen bölcs volt. […] Békében uralkodott Dávid, és ő lett az ő népének csillaga. […]
Dávid fia, Salamon verseket, és énekeket írt, és adott elő a népnek, ezért a nép igen megszerette Salamont. […] Salamont ünnepelte a nép, templomot is emeltek a tiszteletére, és hozzá járultak ügyes-bajos dolgaikkal. Nem tetszett ez Dávidnak, ezért elhíresztelte, hogy Salamon tőle lopja verseit, és énekeit, és kivégeztette Salamont. […] Salamon nélkül azonban Dávid nem volt képes uralkodni, ezért a népe feláldozta Dávidot az Istennek.
[…] A nép könyörgött Istennek, hogy ennyi szenvedés és hányadtatás után adjon neki új királyt, és az Isten megkönyörült. […] Az Isten megkönyörült, mivel Jákob bűne már betelt hetedíziglen Jákob családján.
Az Isten Jóbot tette meg a nép vezetőjévé és királyává. Mivel Jób jó király volt, és mindig hűen követte Istene parancsait, és buzgón imádkozott is hozzá, hamar megszilárdította hatalmát. […] Jób felvirágoztatta országát, és mesés gazdagság köszöntött a népre. […] Az emberek annyira szerették Jóbot, hogy azt mondták: ,,Jób országa jobb, mint az Isten országa”. Meghallotta ezt Isten, és féltékeny lett Jóbra, ezért elpusztította Jób családját és minden vagyonát, Jóbot magát pedig leprával sújtotta és megölte. Helyét maga vette át. Ezért mondják, hogy eljött az Isten országa.
A bosszúálló Isten országa.
