ibolya

elfelejtettem meglocsolni.
fonnyadt szirmai,
mint penészes pelyhek,
a halál semleges szaga.
kókadt szárak hajolnak előre,
ha lenne bokájuk, megérintenék.
beletúrok a kásás földbe,
száraz, lapos gumó,
egy kaspó szépség helyén.

a földet hamuval elfedem.
csikkek rajta,
egy-egy szál liliom.
virágot hogyan kell temetni?

 

kötés

mosodába jártunk,
te cipelted a szennyest.
üvöltöttél, hogy semmire
nem vagyok képes,
aztán én is meztelenül
a párnahajba.
a szívemmel vertelek agyon.
most sincs mosógép,
csak a bubbles öblítőjének illata.

a szennyest magamnak cipelem.

 

(Illusztráció: Vikki Wicks: Columbine In Violet)