Nulla óra
Zero Hour
Ez egyszerűen a semmi órája volt,
cseppnyi óhaj sem volt nyugati szívemben,
sem a légzés és testtartás
ősi rendszere,
sem nagy eszme nem okolta meg, amit éreztem.
Még a kétségbeesés is távol maradt.
„Minden lehetséges”, mondtam magamban.
Minden óra magas volt. Felettük csillagok
százai villogják, de ha, de ha, de ha.
Úgy látszott, mindenütt a világban
valami eljövendő készülődik.
Valami érzés tört rám,
nem volt több, mint ahogy egy pillanat
egy másikba siklik át, vagy talán kevésbé
ékesszóló volt, csupán valami izmost érintő,
értelmetlen nyilallás?
Másra hagyom, hogy ezt rímekkel ékesítse.
Különböző órák
Different Hours
Ahogy a kicsiny repülő ereszkedett
a már-túlvagyunk-rajta Sturm und Drangon át,
becsuktam a szemem és láttam magamat
a világosság hullámaiban, eltűnni,
az eltűnés hosszú folyamatában,
magányos alak, csavargó szív.
Mikor leszálltunk, lepattintottam
nappali álarcomat, folytattam normális,
el-nem-követett bűnökből álló
álomszerű életem.
Többé semmivel nem vádoltam magam.
És most, másnap az autók zaját megelőzve
ébredek, csodálkozom,
hogy meghozták az újságot,
hogy a világ éber és dolgozik.
Kábult nyúl ül harmatos fűben.
Az iszalagnak nincsenek céljai,
miközben megmássza a karót.
Narancsszörpöt öntök magamnak. Hazai.
Pokolba a zsírszegény krémsajttal,
jó csomónyit a zsemlémre kenek.
Mintha az újság azt gondolná,
amit én: Elveszett Embernek Nincs Reménye.
Kapocs a Nevetés és az Egészség Között.
Azt írja, a tudósok megállapították, hogy
a neutrinónak van tömege „A legkísértetiesebb részecske
a világegyetemben”, így nevezte egyikük.
Kétségtelen, hogy más tudósok, akik túl későn
tették fel a megfelelő kérdést, irigykednek,
az ösztönök egy jelentéktelen fiaskója
rossz irányba terelte őket.
Az is kétségtelen, hogy ebben a pillanatban
egy kígyó napozik Kalkuttában.
És valahol egy filozófus kitörli, hogy
„az idő üres folyása”, mert látott
egy nőt elbűvölő ruhában.
Egy másik órában majd visszaírja.
A hátoldal
The Reverse Side
A hátoldalnak is van hátoldala.
Japán közmondás
Ezért van, hogy mikor igazat mondunk,
néhányunk egyből bután érzi magát,
mintha egy paklit megkevernének bennünk,
és íme, ez – az ellenkezője annak,
amit mondtunk.
És talán ezért van, hogy amikor szerelembe esünk,
már esünk is ki belőle.
A rémült és az egyszerű emiatt
kapcsolódik be ugyanabba a történetbe.
Ez a nagy rejtély egyik változata.
Képzet és képzetutáni, ó,
még az elfogulatlan is vágyakozik a kitalált után,
hogy megfékezze a dolgokat –
pillanatképpé, hazug keretben.
Hogy nem őrülünk meg,
mi, akik kényszerűen együtt élünk
a körrel, a hiányjellel,
és a még le nem írt szóval.
Gyukics Gábor fordításai
(Illusztráció: ismeretlen)
