Fejtől is kő vagyon,
lábtól is kő vagyon,
mészkőpáncél házam,
hályogos ablakom.

Fut az éj előlem,
a nappal szaggatott.
Megszültek – szültem hát.
Már mivégre vagyok?

Bévül csak üresség,
kívül idegenség,
de higgyen az ember:
őt is elhihessék.

Áltassa az ember
magát, amíg tudja:
csillagoknak lehet
földi pereputtya…

s áldja meg az isten,
ha áltatni tudja.

(Illusztráció: Hope, George Frederic Watts)

I
Év, éve,
évszavak különbsége:
egy év különbség,
egy éve távolság.
Térköze, az, ugyanaz.

II
Mondatok a mozdulatban:
mozdulatlan
érzések
ingája.

III
Az érintés helye: születés.

IV
Rezgések. Följegyzésük: szem.
Időt közbe! Apróságok,
végtelennel érintkezve.

V
Nyugalom völgye. Ránc nélkül az ég.
Esik az este, Görcsben a levél.
Növények utolsó csöndje.

VI
Arca: véletlen
Hasadása: kocka.
Szokatlan városa: pillanat.

VII
Ismeretnél áthatóbb emlékezet,
sokféle nincs, hely hiányzik.
Lassú hozzáérés a szavak előtt.

VIII
Fátyol minden év.
A láng hullám:
„mártja hosszú rózsaszín evezőjét”.

IX
Idegen város a jelen. Teste: ház.
Fátylát hasítja csonkja
szavakban forgó helyen.

X
Az eltérés éve.
Fess! Feszítsd az időt!
A résen: harminc dél távja.
Különbsége: szín, emberközti.

(Illusztráció: Carol Nelson)

Emlékezzél szavamra
ha már nem leszek

későn eszmélés
karsztos vidéken tengődő kecskenyáj
éles szemű karmosak odafent
zabálásra készek sziklaodvakban –
kései ráébredés a szabályra
távol töltött s már jóvátehetetlen órákra
önzésre ha süt egy kamasz arcból
kószálásból és mámoros álmokból fon koszorút
örjöngve rázza pálcáján
éretlen lombú tyrsust –
vesd le inged-gatyád ha szemed felnyílt!
meztelen talppal a ragyogó kvarcon
az ő hideg leplükbe öltözz!
immár szégyen lenne eltagadnod
merő dacból-menekülésből került
roppant drága kietlenség és győzelem –
gombostű vagy: bogár hátadba szúrva
s ahogy a nagyítón át kémleled
keserű mézet ont a seb –
akárha könnyet az elvarázsolt szobában
imádott-félt árnyával vívó gyerek

(Illusztráció: Misery)

Tízezer év

A mandulafa, akácfa és barackfa háromszögében mindenki játszik. Játszanak a fák: egymásnak fénylabdákat dobálnak. A mandulafa egyik ágára kötelet hurkoltak a gyerekek és mint egy liánon lengenek egyik fától a másikig. Egy borzas kiskutya eszeveszett ugatással kíséri a kötélen lengő fiúkat. Ha két hét múlva nem kezdődne az iskola, visszaváltoznának majmokká. A hegy nézi őket és elmosolyodik. Ez sem történt meg tízezer éve.

Homok

Tenyerem homokóra – ujjaim közt elfolynak a percek, az órák. Azt mondom: nincs Tér, de laposra nyomnak a terek, mint könyv lapjai a közéjük tett növényt. Azt mondom: nincsen Idő, de fehér lesz a hajam, s a bőröm foltos pergamen. Azt mondom: örökre, s a szónak olyan íze van, mint a városokat betemető homoknak.

Vissza

Állok a nagy tükör előtt, nézem magamat. Az a világ benn a tükörben: a negyedik dimenzió. Már be is lépek, a tükör üvegfala enged. Megyek tovább, vissza se nézek. Tükörképtárgyak: asztalok, székek, rekamié. Egy széknek nekimegyek – meg se mozdul, átmegyek rajta, testemmel kettészelem, visszanézek rá: újra egész. Nem kell kimennem az ajtón, már tudom: sokkal egyszerűbb, ha a falon megyek át, ki a folyékony tájra. Tükörképalakok járnak-kelnek, rám se néznek, egymásra se néznek, bolyonganak, tétova árnyak, mozdulataik merevek, arcuk kifejezéstelen, lengenek céltalanul, készen arra, hogy megjelenjenek, ha a tükör előterébe idézik őket. Szorongás fog el, egyszerre úgy érzem: kibírhatatlan ez a társas társtalanság. Visszafordulok, megtalálom a házat: át a falon, székek, asztal és rekamié képe közt a tükör üvegfalához. Riadtan megállok: látom, hogy szobámban az asztalnál ott ül a tükörképem és elmerülten ír valamit. Visszafordulok, örökre.

(Illusztráció: Josipa Majstorovic)

1
aki már nagy, az nem nő vissza,
aki már nagy, az nem nő vissza,
aki már nagy, az nem nő vissza

2
lement a Nap,
lement a Hold,
lement a dörgés,
minden lement,
lement a Nap,
lement a Hold,
lement a dörgés,
minden lement

3
lelövöm a telet és meghal,
és helyette varázslok nyarat,
lelövöm a telet és meghalt

4
este szomorúnak kell lenni,
reggel kell vidámnak lenni,
reggel kel fel a nap,
este meg lemegy

5
valami történt, valami történt,
valami történt, valami történt

6
A csibéket is szeretjük,
a csirkéket is szeretjük,
a csibéket úgy szeretjük,
hogy nem esszük meg őket,
a csirkéket úgy szeretjük,
hogy megesszük őket,
a csibéket is szeretjük,
a csirkéket is szeretjük

7
hátha látsz tengert,
tedd bele ezt a kavicsot,
hadd csiszolja le a víz,
hátha látsz tengert

8
részeg lépcső
össze-vissza megy,
rendes lépcső
egyenesen megy,
részeg lépcső
össze-vissza megy,
rendes lépcső
egyenesen megy

9
kagyló vagyok mert az is él,
kagyló még nem voltam soha,
és úgyis a vízben vagyok,
kagyló vagyok, kerek és sima

10
vadlúd lennék,
vadkacsa lennék,
gólya lennék,
vadlúd lennék,
vadkacsa lennék,
gólya lennék

(Illusztráció: Mark Warren Jaques)