Nick Cave – Lime Tree Arbour (Rábai Márk átirata)

 

Révész kiált a tó vizén,

A magányos madár pedig kifogta a halat.

Átkarolnám, de már nincsen sehol,

Egyedül állok a ráncos fák alatt.

 

A levél sem ugyanúgy dalol a szélben;

Egy szó, egy foszlány, ennyi maradt,

Az emlék, mikor megfogta a kezem..

Most egyedül állok a ráncos fák alatt.

 

Minden hely egy múló ködfolt,

A tüdőmbe forró pára kövül,

S volt egy kéz, amely megvédett mindig,

De most kiejtett az ujjai közül.

 

Minden könyvben ott a kín,

Az enyémben, s az övében,

Mikor a kezemet a kezére tettem

Lent, a cintromfák tövében.

 

Minden hazug szavamban,

És minden bűnös gondolat körül

Volt egy kéz, amely megvédett mindig,

De rég kicsúsztam az ujjai közül.