Úszol. Egyenletes, gyors tempóban haladsz. Iskolásan, hármas levegővétellel veszed a métereket, ahogy tanultad. Figyelsz a stílusra, az ütemre, hiszen úgy tudod, ezek fontosak. Az úszás a legfontosabb persze, ezt apádtól hallottad, a sport itt kezdődik. Amíg az ovis társaid a kismelegben tanulják az alapokat, te a nagymedencében edzel.

Hamarosan beugrasz, a hideg és nagy vízbe, amitől talán a felnőttek is félnek. De te nem félsz, bár a hideg vizet utálod, ezt lehetetlen megszokni, jut eszedbe újra és újra. Majd egy pillanatra hátranézel, keresed Zsiga bácsi tekintetét. Aztán rájössz, hogy ez fölösleges, szemmel beszélni az óvó nénikkel lehet, az edzőknek ott van a hangjuk és a sípjuk. Megérzed hamar az uszoda durva és sivár világát, és bár alkalmas lennél az úszókarrierre, köszönöd, neked elég a kötelező jellegű hobbisport.

Még vársz, amíg odalépdel hozzád Zsiga bácsi, a lábaid már félig a vízben, kezedben a deszka. Az utasítások pofonegyszerűek, ám azért visszamondod magadban, miből hány hossz, világos a feladat?, kérdezi utoljára, világos, feleled és már el is tűnsz a habokban. Különben azért is megjegyzed, hogy az óvó nénik segítségével össze tudd adni, pontosan hány métert úsztál aznap. Egész délután őrződ magadban azt a számot, méterben, de még kilométerben is megjegyzed, mert alig várod, hogy otthon eldicsekedj vele.

A huszonötös vizében rád szakad az idő, ilyenkor beláthatatlanul messze van az a bizonyos levezető. Egyszerűek a szabályok: faltól falig kell eljutni, annyit kell kibírni. Szereted, hogy erőseket lehet rúgni a falba, így szoktál fordulni, ezzel is nyersz valamit.

Érdekes, tapasztalod, hogy nem kell kizárólag a mozdulatokra figyelni, hiszen megy magától. Így lehet közben agyalni. Muszáj is, mert dögunalom lenne különben. Azt nem érted még, hogyan lehetséges az, hogy vannak nagyok, sőt felnőttek is, akik nem tanultak meg úszni. Az ő szüleinek ez nem volt fontos? Eszedbe jut, lehet más apukáknak a foci, a torna vagy a birkózás a sport. De hát minden nagyfiúnak kéne tudni úszni… Milyen indián az, aki egy vadászatot félbehagyna, mert egy folyót képtelen átúszni?

A levezető után bemehetsz te is a kismelegbe. Tudod, csak te tudod, hogy ami az ovis társaknak a langyos víz, az neked most a forró, bizsergető jutalom. Várod, hogy megkérdezze egy társad, őszintén és kíváncsian, és nagyon hideg a víz ott?, mire te hanyagul felelsz, ki lehet bírni, ha gyorsan úszol, akkor nem fázol.

Mértani középpontja van a léleknek is, s aki bölcsen nem kutatja, hát megtalálja azt. Beavatásunk sebe; hol takargatnivaló, hol pedig ékünk, de egy nap már az, ami: kitörölhetetlen élet a Jóisten akaratából.

Ősztől nyárig, majd’ egy évig ébren álmodtam az egyetemvárosban.

Fiatal urak, mondták nekem és züllött barátomnak. Azok voltunk, én biztosan – már nem állástalan diplomás, hanem kereső, aki elengedi a szerelmét egy messzi országba; mert nem házasodom meg, csak azért sem.

Így nem lehet élni, nevetett kéjesen Zita, holott néhány hónapra engem ejtett rabul azzal, hogy mindenre igent mondott. Jó kurva lehetnék, ezen sokat szoktam gondolkozni, suttogta, máskor meg hunyorgott a hatás kedvéért, az is segítő szakma, mint a tiéd, szóval igen, feleltem, s ezt még nem mondtam volna ennyire magabiztosan nemrég. Ez nem az én hajszálam, kacagott, ez szőke, de azért még aznap kimosta az ágyneműt. Olyan szépet mondtál, hogy nem hánytam egy hétig, hát még így sem dicsérték a bókomat. Gyönyörű lány, nem tudom nem őt nézni, ingatta a fejét, de közben gyűlölt, hogy megmutattam neki a szerelmem fényképét, aki csak a naptárral mérve volt múlt idő.

Legalább ilyenkor nem időztem a kocsmákban – ivott helyettem is bohém barátom, akivel a legnagyobb egyetértésben saját zsebre dolgoztunk. Mindezért kirúgás jár, mit számít?

Ami számít: minden egyformán messze (közel) van a lélek középpontjától.