a kolomp néha éjszaka is szól
óriás katedrális hajnali tündöklése
a hegyek ölelte völgy, a város
szénaillatú alpesi réteken
nagymise zeng itt mindörökké
kisvasút fűzi mágikus fonálra
a Hóheggyel a réteket, a várost
almaillatú kertekbe lopódzik
néhány borszeszlángú őszi kikerics
köröskörül fenyves, lombok alól érzed
az ősi zöld vér hűvös lüktetését

(Illusztráció: Kiril Stanchev: Cold Weather Is Leaving)

hieroglifát
rajzol megdőlt fatörzsre
a csiga útja

–

(Illusztráció: Li Zhou: Snail, 2015)

/Krúdy Gyula emlékezetére/

egyszer az angyal
meglátogatott téged
nem voltál otthon

–

ahol mosoly van
ott semmi más nem fér el
az árnyékodban

–

nézem arcodat
nem hervadó nőszirom
közelítő télben

–

pohár boromban
bokád borostyánfénye
táncoló emlék

–

ó, asszony, asszony
kitartásod keresztje
vízre íratott

–

hold süt szobádba
miben reménykedhetsz még
megbotló árnyék

(Illusztráció: Catrin Welz-Stein: Moonlight)

hulló vícseppek
kottáznak tiszta hangzást
hajnali erdőn

–

lombok zenéje
egyszólamú a széllel
a többi már csend

–

már őszi szegfű
virít a réten: szólj hát
tücsökrekviem

–

ködből, levélből
elevenedő sóhaj
késő őszi szél

(Illusztráció: Váradi Gyöngyi: Exoplanet)

A katedrális

gyémánt hasító fényözön
alabástromszín éjsötét
lélegzik, ömlik, lüktet a fény
istenpor száguld szerteszét
a lélek lebeg a vizek felett
reccsen a téridő, s felragyog
valami gubancolt szorításban
feszülnek ki a csillagok

Kémlelőablak

acélon koromszín ragyogás
mívesen kivésett betűk
egyenként is gót csodák
jelzik a mindennapok sorát
a kémlelőablak lemezén
mondják el hűlt lángok helyett
ki elfordítasz és rám nézhetsz
írva látod: Totenkopf SS

(Illusztráció: Stanley Donwood, Dark Estuary, 2015 )

Prelúdium

fürtös gyöngyike
kék tündérfátyla borul
hajnali rétre
–

Ananké

körvédelemben
vonszolja roncsolt testét
a hullott rovar
–

Hajnalodik

harmatcsengettyű
csendül már újra: ne félj
feltámad a fény
–

A Zarándok

szép tündérlánynak
nyomát is megcsókoltad
Rezeda Kázmér
/Krúdy Gyula emlékére/
–

A másik part

csak útra kelni
holdezüstből  vert hídon
víz és ég között
–

Záróra

árva rőzsetűz
parázs már sosem lehetsz
beborult az ég

(Illusztráció: Виталий Уржумов: Утро улитки, 2010)