Botos Ferenc összes bejegyzése

1949-ben születtem Budapesten, jelenleg is itt élek. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végeztem könyvtár-történelem szakon. Könyvtárosként, tanárként egyetemen, középiskolában, vállalati könyvtárban is dolgoztam. Verseket, haikukat írok, négy versfüzetem jelent meg. Irodalmi folyóiratokban, tematikus újságokban publikálok. Díjaim: „Bólya Péter" díj, 2008. /Napsziget a Művészetekért Alapítvány/, Napút nívódíj, 2016, 2021. /Napút Kiadó/, Mátrai Művészeti Napok 2016., 2020. vers, első díj.

ÁLDOZATHOZATAL; MISERERE

 

ÁLDOZATHOZATAL

holdzuhanás az ablakon
éjszakák infúzió áramlása
fényesre száradt falakon
az alkonyat különleges
barázdált arcok fordulnak
roncsolt erdei bogárként
a rejtőző csend elérhetetlen
levéltakarója felé
aláhulló magasságban
sűrűsödik a műszerek hangja
lidérces sápadt derengés
terjed megállíthatatlanul
a kórtermeken át
a hajnal holdfény színű messzeségben
égő homlokokon
forró cseppeket kondenzál
a fény

 

MISERERE

málló kőlapok
tört korpusz megfeszítve
kereszt, hegyélen

–

csak a keresztút
maradt nekünk: letörlöm
az arcod, kedves

–

ó, asszony, asszony
kitartásod keresztje
vízre íratott

—

 

(Illusztráció: Matt Philleo: Breakfast With the King)

FÁK (haikuk)

 

bükkök gót ívén
lángoló monstrancia
a felkelő nap

–

ház előtti hárs
axis mundiként feszül
oldás és kötés

–

folyópart, fűzfa
gyökéroltáron ülő
hajléktalannal

–

díszruhás király
gyémánttüzű harmatban
az öreg platán

–

holt bükk hegyélen
útszélre leborulva
levele sincsen

–

ős törvény szerint
a mamutfenyő lobog
föld és ég között

–

madárcseresznye
habfehér köntösében
szökken az égre

–

erdőhatáron
bíbortüzű prelátus
tavaszi vérbükk

–

szurdok falához
gombolyult holt juharból
sarjad egy fenyő

–

szarvasbogár harc
ébredő tölgyóriás
hajnali erdőn

–

cinkék a nyárfán
az utolsó aranynap
gyönyörű búcsú

–

ősöreg tölgyfa
terebély lombján suhan
angyalszárny idő

–

hieroglifát
rajzol megdőlt fatörzsre
a csiga útja

–

fenyőtűk hegyén
ingó kristálycseppeken
tüzet gyújt a nap

–

szélfútta tölgyes
kopogó szimfónia
őszül az erdő

–

pókfonál köt még
hulló levelet ághoz
végső haladék

–

késő őszi szél
Silvanus rőt palástját
hordja szerteszét

–

téli varázslat
gránátokkal rügyező
vadgesztenyefa

–

vörösfenyőág
érzi a fagy illatát
ébred a napon

–

egy tündérkönnycsepp
téli ágról, reszketve
arcomra hullott

 

(Illusztráció: Leonard Aitken: Menagerie)

MAGYAR OKTÓBER

 

/Krassó György emlékezetére/

egy utca azóta
örök legenda
az asztal felett
a fejünk összeért
elmerült a fény
ezüst glóriádban
-Hozd el amit írtál-
mondtad, majd rögtön
odafordultál egy
gyönyörű leányhoz
a falon plakátok, rajzok
a földön röplapok
legközelebb a ravatalon
láttalak újra

 

(Illusztráció: Mary Edna Fraser: Bhutan’s Himalayas (batik on silk, 2008))