száztizenkét éve nem volt a Szentföldön havazás

most meg méteres hóban állnak a katonák

           koedukált hadállásaikban

            bada dada

            bada dada

Ágota ezen egy darabig sírdogál aztán pirosra festi a haját

            repülőjegyet vesz

úgy érkezik Csíkszeredából a nulladik szemináriumra

            az utolsó busszal

írja a Times a The Guardian és a FoxNews

a Tel Aviv-i tetőteraszról még látja a tüntetők

            didergő csoportjait

            csillan a hólé s az arany

a verespataki tárnák mélyén alusznak a szinonimák

            csak a sínek zúgnak

                        vagy tizenkét ember

                        vagy százötven deportált

sárkánykő vigyorral felakasztják a háromkirályokat

a pásztorok hazaszállítják halott feleségüket Kolozsvárról

            egy felnőtt árú vonatjeggyel

            a Pungești-i parasztokat meg éppen

                        Vaslui-ban vallatják

de íme itt van Soma akit a román kutyatörvények

                        már halálra ítéltek

                        hiányzó heréit nyalogatja épp

Jeruzsálem fölött repül a kék bálna a sivatag felé

csíkszentjehovai méreteket öltő havazásban

                        és Ágota ekkor végre dönt

még ma meg kell menteni a kék bálnákat a kihalástól

piros neszeszerjéből előveszi a Singer varrógépet

            s lájbit varr a bálnának

                        sarki róka bőrből

az én kutyámnak meg Bodri volt a neve

az osztálytársamtól sefteltem három pár galambért

akik persze két nap után visszarepültek hozzám

            egyedül csak apámra ugatott

            (ja és megette a libákat is)

apám ezért részegen felakasztotta az egyik szilvafára

a verandáról néztem hogy habzik a szája

            azóta várom a betlehemi idegenvezetőt

            hogy  elvezessen végre a Jézuskához

de a királyokat fölakasztották mint ahogy azt már mondtam

a pásztori életforma ábrázolásához nincs autentikus nézőpontom

a Pungești-i parasztok meg enyhén nacionalisták

                        nadehát nadehát

                        a mioritikus tájban

csak egy telefontorony álldogál meg egy zúzmarás ércfeszület

akár az ősfenyő úgy kapaszkodnak egymásba és a rögbe

            Ágota haja mint a kés ködbe vág

            mégis mintha az egész táj repülne

s vele a gyulafehérvári ortodox teológia fiúkórusa és a rókák

mert száztizenkét év óta először hó alatt megint a néma Betlehem

a havazás ellen rózsaszín napernyővel Ágota kiáll a sivatagba

                        lőnek rá

                        de ő csak majszolja

                        az áfonyalekváros kenyeret