Címke: vers

Az ember fia; Örökség; Az utolsó dolgok

 

Az ember fia

Nem ismertem.
Csak egyszer találkoztunk
egy barátom esküvőjén.
Már nem emlékszem
a nevére.

Néhány nappal a halála után
álmomban
az ágyam szélén ült.
Csak zokogott. Nem tudtam
megvigasztalni.

 

Örökség

Már olvashatatlanok
a jelek
a homlokunkon
és a tenyerünkben,

sorban
elhullanak mind
az ég madarai:
hiába hát az áldozat.

Egymást nézzük
szótlanul
a pecsétvörös
derengésben.

 

Az utolsó dolgok

Vonatra szállsz,
ami soha nem hagyja el
az állomást.
Az ablakon át látod,
a szürkületben riadt madarak
köröznek. Nem lelnek
irányt.

 

(Illusztráció: Eric Ravilious: Train Landscape, 1939)

Április; Májusi éjszaka; Júniusi délelőtt; Novemberi Hold

 

Április

Késő délutánra egyedül maradtam. Azok,
akik körülvettek azon a napon, elmentek
elintézni mindazt, ami még rájuk várt,
és én dologtalanul ücsörgök most
egy hintán. Egy lomb árnyéka játszik
arcomon, érzem a levelek
simogatását. Hagyom egy darabig,
majd viszketek, és nem bírom ki,
hogy ne nézzek körül, a téren
feltorlódott autóbuszok szuszognak,
az emberek, mint azok, akik ma körülvettek,
mennek dolgukra, és én hagyom,
hogy a lomb simogassa arcom.

 

Májusi éjszaka

Már csak a hideg esték az enyémek. Ilyenkor
közelebb húzódnak egymáshoz a házak,
amiket napközben magukra hagytak. Most
visszatérnek magukba, hogy folytassák
titkos életük.

Közelebb húzódom én is. Mintha egy átfázott
állatot melengetnék. Hozzám dörgöli loncsos fejét,
és én ölelem. Mellemen vacog a bundás test.

 

Júniusi délelőtt

Másnapossággal és izomlázzal
a testünkben hevertünk a réten.
Fűszálak borzolták csatakos hajunkat,
fölöttünk a felhők játszottak valamit.
Nem a bor, hanem a borozás volt jó,
mondta egyikünk, és sajgó hasunkat fogva
nevettünk a meztelen Napra.

 

Novemberi Hold

A gangon dohányzok, egyedül,
és szeretném, ha lenne itt valaki,
és ugyan nem lennék boldog
akkor sem, és valószínűleg
itt dohányoznék akkor is,
de legalább nem kellene felfedeznem,
hogy a Hold
erős vonalú árnyékot vet a tűzfalra,
fehér árnyékot, mi több,
amin csodálkozom,
hogyan lehet, hogy ilyet,
pedig a Hold sokféle dologra képes,
de csodálkozom, hogy ilyet is tud.

 

(Illusztráció: John Lautermilch: Parallel Universes)

Október hercege

 

Október hercege[1]

„Galambdúcodban,
mint kísértettanyádon
ó, szegény fiú!”

/A Gazda

A Pokolban most úgy kezelnének, mint
egy rabszolgát, mert azt idomítani
ugye meritum, érdem aszerint,
hogy a lázadását le kell e törni,
vagy szelíd szóval engedelmességre
tanítható. Mint itthon te, Gazdám.
A gyárban viszont nincs ellenkezésre,
de szófogadásra is csak ritkán
alkalom. Elmondják, mi a feladat,
de nem utasítanak. Bukóra
álló ablakokon dől már be a nap.
Mikor hajnalban jöttem, az ég lila
…………volt még, a fény mögött nyíltak a kertek,
…………rózsa, varjúháj, boglárkák – testvérek:

Azael, Botis, Mephistophilis,
Camuel, Carnesiel, Vassago,
Gamigin, Ose, Bathin, Antquelis,
Eligos, Uzza, Ukobach, Camio,
Paimon, Rasiel, Dantalion,
Sabnack, Naberius, Leraikha,
Zagan, Volac, Kairoxanondalon,
Gaap, Balam, Alloces, Vapula,
Andromalius, Vine, Andras, Beleth,
Malphas, Gemory, Raum, Lix Tetrax,
Sitri, Phocalor, Vepar, Aleureth,
Ashtaroth, Rhüx Fthenlót, Orobas, Marax,
…………Sallos, Asmoday, Shax, Aim, Ariel,
…………Amon, Belial, Seir, Samael,

Salatheel, Wych, Rheibet, Dai,
Athorebalo, Hemochon, Ka, Sothu,
Diathanna Thorun, Anlala Lai,
Abraxas, Sabraim, Isak, Ebeu,
Uvula, Yah, Arogorobrao,
Pethasa, Athor, Saphatoraél,
Kotha, Assalonai, Dan, Sabao,
Iae, Ieó, Ege, Leroél,
Balbnabaoth, Hem, Soleviel, Ma,
Yager, Yagat, Yammat, Tuwahel, Amym,
Veishak, Hael, Thammy, Oseny, Aha,
Damamiach, Sanul, Daniel, Ehym,
…………Horro, Meo, Dy, Jeha, Zywolech
…………Lavaterium, Lepaca, Melech …[2]

Vékony szirmuk az új bőr a hátamon,
de ők úgy rebbennek mint kísértetek,
az alkóvba bújok éjszakáidon,
a szégyen elől, hogy megidézhettek.
Mikor hazaérek, mégis magányos
vagy, elrontott engedelmesség, panasz
az arcom. A dühöm, mint te, másnapos,
mondd, hogy lehetnék számodra vigasz?
Tétlen rettenet, ahogy leveszem
esténként a bőröd és fel az enyém.
A fény mögé kúszó másikat nem
látja senki, hogy ki vagy te, ki én.
…………Gyűrötten, mint az útszélre dobott
…………csikket, ejts le úgy, mint lélekdarabod.

Ahogy a köztéri szobor ámultan
legelteti rajtunk szemét az úton,
a portára érve olyan szokatlan,
hogy a magányunkat be-/ lecsekkolom.
Lekozmált árnyékok a köszönések,
visszhangzik, mint templomban, a helló,
csá, meg belül az összetört mindened,
mert senki nem fog fegyelmezni. Alvó
szerszámokkal feleselek, közben én
akarnék már fenemód aludni.
Még fogalmam sincs, hogy a nehezén
hogy jutok túl, mivel egy ébredezni
…………kezdő jószág az ölem. Menjek hát el
…………úgy, Gazdám, mint az eszed? Hideg fejjel

próbálok dolgozni másfél óránként
gondolva egyet, mindig valamit
a galambdúcainkról[3], úgy, hogy az ént,
annak színes mozaikdarabjait
szorgosan órák alatt összelopom
kirakva őket, mint pár tűszúrásnyi
rajzszöget a bimbó-holdudvaron.
Fejedelmi rangod el kell rejteni –
hogy szárnyal a szárnyal az ideg. Csillan
ezer szálon, mint kint a levelek
amiket nem hallok, csak nyugalomban
két motorzúgás közt. Emlékeztetnek
…………ránk, nem fogva fel, hogyhogy néha be kell
…………törni arcunk a színes repedéssel?

 

[1] „Barbiel (más néven: Barakiel, Barbuel, Baruel) egy bukott angyal, akit leírnak jó angyalként is. Bukott angyalként Barbiel az erények és az angyalok rendjének egykori hercege. A Pokolban Zaphiel alatt szolgál a hét választófejedelem egyikeként. Jó angyalként Barbiel október uralkodója, amikor viszont Barakiellel azonosítják, február uralkodója.” GUILEY, Rosemary Ellen, The Encyclopedia of Demons and Demonology, (a szerző fordítása) Visionary Living Inc. 2009, 42(24). o.

[2] Forrás: 1 LÉVI, Eliphas, Lemegeton avagy Salamon kis kulcsai, (ford.: Nádassy László) Hermit Kiadó, 2010 2 Mózes VI.-VII. könyve – Salamon Testamentuma, (ford.: Szebényi Árpád – Dr. Horváth Endre), Hermit Kiadó, 2017 3 GUILEY, Rosemary Ellen, The Encyclopedia of Demons and Demonology, Visionary Living Inc. 2009

[3] A démon megidézéséhez a pecsétet fiatal galamb vérével, (vagy pillangó vérével) rajzoljuk fel a pergamenre, in: Mózes VI.-VII. könyve – Salamon Testamentuma, (ford.: Szebényi Árpád – Dr. Horváth Endre), Hermit Kiadó, 2017, 80–85. o.

(Illusztráció: Andy Nash: Purple Sky)

irodalmi félreolvasások 56., 57.

 

irodalmi félreolvasások 56.

szerelmük egy illúzió szétütötte tán
(szülötte)
*

Apa kicsit hajt
(kocsit)
*

vonatozó névmás
(vonatkozó)
*

az automata biztosítórendszer előzte meg a tehervonat és az intercity találkozását a boncasztalon
(ütközését Nagytéténynél)
*

köszönöm az angyalokat
(anyagokat)
*

Romulusz és Rémes
(Rémusz)
*

Ileusz és Odüsszeia
(Iliász)
*

Hitler tetszelegve előretartott karral hallgatta meg a Himnuszt
(tisztelegve)
*

a világirodalmi részeget keresem
(részleget)
*

Krúdy Gyula tátogatásai
(látogatásai)
*

sínjátszó csoport
(szín)
*

Útikalauz leendő szigetelőknek
(szigetlakóknak)

 

irodalmi félreolvasások 57.

irodalmi felkavaró est
(felolvasó)
*

költőládákkal csalogathatjuk magunkhoz a költőket
(a rágcsálóirtó baglyokat)
*

Az önindító halála
(önámító)
*

csoportos csiperke cseperedik Csegöldön
(Szatmárban)
*

van vöröshagyma a harisnyában
(tarisznyában)
*

érik a szőlő hajlik a vessző botor a levele
(bodor)
*

Aranyláz utcai szép napok
(Aranykéz)
*

összezúzott szemében irigység villant
(összehúzott)
*

Szállnak a hamvak
(darvak)
*

pályázati kiirtás
(kiírás)
*

szagemberekből álló szakmai kollégium
(szak)
*

Káin és Kábel
(Ábel)

 

(Illusztráció: John Wainwright: Study of field mushrooms in a woodland clearing)

Ballada a menedékház őrkutyáiról

 

Hol jégfürdette lucfenyők vacognak,
s a tisztásokon meg-megáll a köd.
Eső helyett a hó esik maholnap,
a nyár pedig már régen elszökött,
csillaghideg éjszakának élén, az itt felejtett, korhadt rönk mögött,
éber ésszel a tanyákat őrzik,
hallgataggá dermedt föld fölött
bizonytalan tavasztól késő őszig,

a régi őrök. Bundájukban hold, nap,
örvük alatt felriad a zöld
vadászat, emléke őzbaknak.
Rókát, nyulat e két vagány megölt.
Hazavitték a vörös gerincest, hátuk mögé az alkonyat szökött,
s most éber ésszel a tanyákat őrzik,
hallgataggá dermedt föld fölött
bizonytalan tavasztól késő őszig.

Izzó lángkés büszke fát gyaláz. Száll az illat,
ágakon még a holló se költ,
tanyák alatt nem bujkál a friss vad,
a karcsú, vén sötét mindent betölt.
Fénytelenségeknek otthonában az ereszről egypár jégcsap letört,
s ők éber ésszel a tanyákat őrzik,
hallgataggá dermedt föld fölött
bizonytalan tavasztól késő őszig.

Február szeges korbácsa zörgött
az elgyötört, kopasz cserjésen át.
Nincs olyan, ki meglátná a börtönt,
hogyha a hegy jelenti otthonát.
Kásás hóban elsüllyedt a vándor, nem kísérte útját holdfonál,
vergődését meghallották az őrök, kik éber ésszel a tanyákat őrzik,
s a kóbor embert keresték talán
bizonytalan tavasztól késő őszig.

 

(Illusztráció: Marina Skromova: Winter forest, Moldova, 2021)