A kötelezők letudva, és egy nyugtató.
Emlékezz a menekülési tervre. Légy biztos az estében.
Bulizz és nézd a lassan repedező üveget
Amíg egy vérrög nem akadályozza a látásodat.

“Gyere ahogy megbeszéltük. A fák kidőltek.”
A bűnhődés gyors legyen. Követeld meg mindenkitől.
A kegyetlen emlékek, mikor fulladoztunk,
A tompa órák az idegek vaskos falai mögött,
Fösvényen megtartasz majd magadnak mindent
elrejtve a settenkedő vihar és a nővér szeme elől?

Kakuk Tamás fordítása

(Kép: Paul Klee)

másik ágy
másik nő

még több függöny
másik fürdőszoba
másik konyha

más szemek
más színű haj
más lábak és lábujjak

mindenki látja
ezt az örökös keresgélést

te az ágyban maradsz
míg ő öltözik és munkába indul
közben azon tűnődsz mi történt
az utolsóval
és az azelőttivel…
pedig minden olyan kényelmes volt
a szeretkezés.
az együtt alvás
a szelíd kedvesség…
miután elindult
felkelsz és a fürdőszobájába mész
ez az egész annyira intim
mégis oly fura visszabújsz az ágyba
és alszol még egy órát

amikor indulsz szomorúság önt el
de újra látni fogod őt
akár működik a kapcsolat akár nem
legurulsz a partra és csak ülsz
a kocsidban lassan dél van

másik ágy más fülek
más fülkarikák más ajkak
más papucsok más ruhák
színek ajtók és telefonszámok

régen elég kemény voltál ahhoz hogy egyedül élj
egy hatvanas férfinak többnek kellene lennie…
ésszerűbben kellene élned

beindítod a kocsit gázt adsz
és arra gondolsz, hogy felhívom Jeanie-t
amikor visszaérek
péntek óta nem láttam

Márkus László fordítása

Kristály
(Kristall)

Ne ajkaimon keresd szádat,
idegent ne kapuk előtt,
a könnyeket ne szememben.

Hét éjnyi magasban lesz vörös vörössé,
kéz a kapun hét szívnyi mélyben zörget,
hét rózsa múltán csobognak kútjaink.

Nyári híradás
(Sommerbericht)

Kakukkfűszőnyeg, mit mindig
kerültünk, csak körbejártuk.
Egy üres sor, mely a hangán
keresztülfut.
A széldöntvénybe semmit nem viszünk.

Újra találkozunk elidegenült
szavainkkal:
kőomlás, vadkaszáló, idő.

Távolságok
(Fernen)

Szem a szemben, a hűvösében,
kezdjünk el hát ilyet is:
együtt
lélegezzük a fátylat,
mi egymástól elrejt,
mikor mérni készül az est,
mily távol van még
minden alak, mit felölt,
azoktól, kikké
mi is leszünk.

Bánfai Zsolt fordításai

Illusztráció: P. Klee.

The world is too much with us

Túlzás nékünk ily világ; későn vagy rögtön
Veszünk-veszítünk; erősségeink csorbítjuk–
A Természetben alig látjuk viszont arcunk;
Szívünk elherdáltuk, hitvány a malaszt!
Keblét mezteleníti a tenger a Holdnak,
S a szelek mik bármi órán süvítnek most
Álomittas virágok, gyülekeznek épp;
Idegenül ilyentől, mint annyi mástól:
Meg sem rezzenünk. Nagy Isten! Volnék bár
Pogány, ósdi hiedelembe szippantva
És állanék e lágy réten oly tüneményt látón,
Mely árvaságomból elvenne sokat.
Próteuszt nézve kélőn tengerhabból
Vén Tritón kagylókürtje fülembe rivall.

Villányi G. András fordítása

Az ablaknál ülsz
és havazik.
A hajad fehér
és fehér a kezed,
de fehér arcod két tükrébe
mozdíthatatlanul befészkelt a nyár:
ott a hely, egy egész ország a láthatatlanba emelkedett réteknek,
a csermelyeknek, hol éjszakára meghúzódnak az árnyékszarvasok.

Jajgatva hullok fehérségedbe,
zokogok, amint beborít havad:
belőle az élet oly halkan távozik,
mint a végigmondott imádság nyomán.

Ó, belealudni a te havadba,
a világ tűzlélegzetének minden kínjaival,

míg az arcodból eredő ráncok,
a hajadból húzódó vonalak
mélyebbre merülnek a tengeréjszakába
az új születés gyökere felé.

(Sternverdunkelung, 1949)

András Orsolya fordítása

a legszebb karácsonyt, amire emlékszem,
egy kis szobában töltöttem
Philadelphiában,
lehúztam az összes
redőnyt,
lefeküdtem
és magamra húztam a takarót.
se telefon,
se karácsonyi lap,
se család,
se ajándékok
és úgy hiszem, jobban éreztem magam
bárkinél abban
a városban,
szinte bárkinél
bármely
városban,
és a szilvesztert
is ugyanígy
ünnepeltem.

Csősz Gergő fordítása