Tűzvész tarolta táj.
…………….Napraforgók – fekete üszöksereg
…………….szemem mélyébe döfve fenékig.
…………….Pokolbéli forróságtól vályoggá
…………….sült, ízeire repedezett föld.
…………….Függőleges csőrök, sugarak zabálta
…………….éretlen magok – fölszemezgetve.
…………….Könyörülj, karvaly, kegyetlen Nap!
…………….Iszonyatos napraforgó krematórium
…………….füstöl sötét hajnaloktól fehérré fakult zenitig.

Napraforgók, hipnózisban bambuló,
…………….tegnap még tündöklő Naphódolók,
…………….ma – eleven parázs.
…………….Hamvadó feketeséggel
…………….ragyog a parázs a szürkeségben.
…………….Szerelmes szemetek kiszúrva,
…………….fekete töviskoszorú fejeteken
…………….a Nap fekete főkötője alatt.
…………….Becsapott titeket a vak hit,
…………….megcsalt titeket a rózsás Hajnal.

***

…………….Napszúrás a szerelem,
…………….napszúrás a halál
…………….e hevülő Délen.
…………….Mint kő a porba,
…………….meghasadt szívvel,
…………….dallal teli a légtoronyból
…………….lezuhansz, én madaram.
…………….Veres kis sugár
…………….csordul csőrödből – jaj!
…………….Elapadó hangodban
…………….utolsót rezdül a rekkenet.
…………….S csönddé csitul majd minden.
…………….De amíg leheleted
…………….pókhálószálon még
…………….hálózik el, sirasd meg,
…………….sirasd el, hörögd ki
…………….a füstölgő gyehennát!

Napraforgók, tikkadat zsarátján
…………….transzban pörgő tűztáncolók.
…………….Lelkesültségtől magatok gyújtva föl
…………….lobogón hisztek még mindig?
…………….Kiégett szemfényetek
…………….kimérákra mered még mindig?
…………….A föld és az ég közötti
…………….keresztvallatáson
…………….vérig széthűlve hallgattok.

Napraforgók, hódítók pusztította oltár
…………….ó ikonjainak gyűrött,
…………….szenes képeit kuporgatók, ti.
…………….A horizont kapuján túl, emelkedők,
…………….forrószentek kemencéjében enyészők,
…………….Napkelte gyújtós nyalábja,
…………….hőség-dicsfényű eretnekek.
…………….Hátat a Napnak nem mutattatok.
…………….Szemetekre kötést nem raktatok.

***

…………….Égett szag,
…………….mely emlékké válik,
…………….és emlék, mely
…………….holnapi fény lesz,
…………….mielőtt megvirradna.

…………….Társaim a földben!
…………….Tüzet gyújtottatok,
…………….s hamuvá lettetek –
…………….meleg még bennem.
…………….Szavaim – a tűz árnyéka.

…………….Szikradarazsak röpködtek
…………….a szemem előtt.
…………….Álomban nyújtott szerelmet
…………….élni ítéltetett, én.
…………….Éjfélig – még láng.

…………….Reggelre – elhamvadottan.

***

Napraforgók, habozás nélkül, sietség nélkül,
…………….bármi feltételt kikötve,
…………….roncsolt sorstól sem félve,
…………….békét és mértéket szeretők.
…………….Mezítláb a tarló rozsdás szögein,
…………….egy a sorból ki nem állt,
…………….egy az eskűjét meg nem szegte,
…………….egy azt el nem átkozta.
…………….Együtt a tűzbe vetettétek magatok,
…………….gyökértől a végtelenig szerelmesek.
…………….A szerelem ölt meg titeket?

Napraforgók, verőfények borsával szórt
…………….nyilalló égési sebek,
…………….arcra borulva életembe törtök.
…………….Belétek ültetem egész
…………….fájdalomripacsos bőröm.
…………….Lobbanó sörénnyel perzsel érintése
…………….a szárító szélnek – hőség szítójának.

…………….Ameddig a szem ellát –
…………….fülledtség sivár haldokláson.
…………….A hevülés e misztériumától
…………….csak szívem virágzik szokatlanul.

***

…………….A feledés hideg folyamába
…………….szeretném fojtani ezt a tüzet.
…………….Kiszáradtak a vizek mind.
…………….Egy szivárdul már csak
…………….álmok zugos padmalyában.
…………….Árnyasokban megálljál, kék Duna!

…………….Véres hulllámaidon
…………….napraforgó-vízbefúltak úsznak
…………….arccal az égnek.
…………….Mennyi víz folyt el máig
…………….az idő lomha medrében.
…………….A vér nem válik vízzé.

…………….Hunyjon ki a fájdalom
…………….az emlék mélyebb fájdalmában.
…………….Aludjon ki a mai maga
…………….a még mélyebb holnapiban,
…………….a még mélyebb majdaniban.
…………….Fájdalom így fájdalmat kioltson,
…………….míg élő víz folyván folyik.

…………….Csak te ki ne hunyjál, Szerelem!

Napraforgók a tűz agóniájában.
…………….A legmagasabb piedesztál égboltjáról
…………….vérző lángnyelvekkel
…………….bronzfejű bálványotok fényeskedik,
…………….vakít, s lövell lihegő lávát.
…………….Ti pedig, csüggedt álmodozók,
…………….az istenítés jámbor igájában,
…………….az illúziók káprázatában,
…………….az elragadtatott elhivatottságban,
…………….önnön leforrázott felindulásotokban,
…………….áldással fogadtátok a véget.

Napraforgók – pernyekoronával, gyökeretek pernye.
…………….Semmi kincséért a világnak,
…………….senki árnyékdús palotaudvaráért
…………….keresett kevély keservetek
…………….oda nem adnátok.
…………….Ti, heves hívek, soha nem tanultok
…………….magatok mardosó kárából,
…………….piszkavasra tűzött tányérfejek.

…………….Napraforgók vagytok s maradtok
…………….most és mindörökkön.
…………….Homlokán mindegyiktek
…………….megjelölve, a hit vértanújának
…………….véres bélyegét hordozza.

***

…………….Szúrós kaktuszok bezzeg volnátok,
…………….hogyan-hogy – valahogy megmaradnátok
…………….a bevehetetlen sündisznó bőrben.
…………….S csöppen-csöppjéig a lelkét
…………….kiadó honi föld nedveit
…………….keményen mind kiszívnátok.

***

Napraforgók, napszúrt szegények.
…………….Aratás delén – szerelmi
…………….tűzhalál áldozati ajándoka.
…………….Tűzijáték nélkül. Fanfárok nélkül.
…………….Apoteózis pazar póza nélkül.
…………….Minden sóhaj – csírába fullasztva.
…………….Gyengéd oltalom gyúló oszlopa.
…………….Talány s talán oly közeli csillagképetek.
…………….Tudok aratást – áldozati máglyát.
…………….Tudok cséplést – légi látomást.
…………….Tudok sámánt – tűzbe dobott tücsköt.

***

…………….Egyszer csak a vészes fojtottságban
…………….messzehangzó roppanás –
…………….akárha kihasadna a föld
…………….a némaságban.

***

Caflat, hogy caflat a ragadozó aszály,
…………….poros a szoknyája, tűzszaggatta.
…………….Hétszer hétszer hét éves toprongyos
…………….boszorka még a gyerekkoromból
…………….kénkövet s tüzet szór
…………….omlásokba, romlásokba,
…………….füleli, hogy leheli lelkét ki
…………….marka alatt végelgyengülten a föld.
…………….Szénnel vont szemhatártól
…………….jövő körvonaláig terülő
…………….végelenyésző sivatag…

***

…………….Lánytól a füstig
…………….oly rövid az út,
…………….mint vágytól hervadásig.

…………….Tűz és jég taszításánál
…………….erősebb lehet
…………….két tűz taszítása.

…………….Kerestem a szemed, szerelem,
…………….hogy beléfulladjam,
…………….akár lángba muslinca.

***

Napraforgók, gyógyíthatatlan gyermetegek,
…………….heves fejetek földig hajtjátok a forróságban.
…………….Vajon hamut szórtok a fejetekre,
…………….avagy búcsúhajbókban a sajgó
…………….ugarsalakot csókoljátok
…………….fétisetek lába nyomában?
…………….Fekete szemmel túrtatok a Napkaptárba,
…………….hogy a sugárraj úgy zsong és csíp?
…………….Szárazföldi hajótöröttek a hatalmasságban,
…………….a nyár egyik partjától másik partjáig.
…………….Hol van a Szelídek szigete, hol a tiétek?
…………….Tovamerült-e Utópia topa szigete?

***

…………….Valahol a pusztaságban
…………….egy magányos napraforgó ott
…………….a tarlón feledve,
…………….a napszálltát lesve,
…………….magáról oly megfeledkezett,
…………….hogy gyermek rajzolta
…………….szakasztott Nap lett,
…………….szarkák szemezgették,
…………….ragyavert vigyorgó,
…………….mosolya – sírógrimasz.
…………….Mért könyörült meg rajtad a szárazság?

…………….Tücsök se vigasztalt,
…………….száraz, esőtlen mennydörgéssel
…………….repülőtől se háborgatott,
…………….én bohó tányéros társam.
…………….A legátkosabb sors –
…………….hogy félig eleven, félig szenesen
…………….utolsóként a tieid közül
…………….kusza sorban emlékezzed:
…………….a virágzás holnapra volt,
…………….tegnapra lesz az érettség,
…………….ma pedig soha.

***

Napraforgók, végére ér, kurtul a kanóc.
…………….Olvadnak a koromkönny-gyertyák.
…………….Áhitattal ámulva egyre,
…………….repesőn szomjazva egyre
…………….istenségetek irgalmatlan simogatását,
…………….arcotok – szemkráterébe szegezett
…………….kicsi napoknak fekete maszkja.
…………….A hőség katlanában, mint bűnös lelkek,
…………….szurokban főnötök nem elég nektek?
…………….Hozsannát zengtek még mindig a Napnak?

***

…………….A Nap pedig maga lobog csak, lobog
…………….zarándoklatában egy távoli, még emésztőbb,
…………….perzselőbb Óriás Naphoz
…………….az egyetemes Napraforgórium
…………….galaktikus máglyái között.

***

Napraforgók, a fanatizmus eufóriájában,
…………….a mítosz mágiájában
…………….magatok fáklyának szánt áldozatok
…………….Jaj, ez a tűz örök jegyet
…………….mart az emlékezet ölébe.
…………….A tarlók rőt sörtéin
…………….fuldokló, aszott csönd terjeng,
…………….mint családi tűzhely
…………….hamumartalékán tespedő füst.

Isten ostora az istenítésre.

Isteni szikra a szeretetre.

Napraforgók, parázslázból dermedt vágyak.
…………….Napraforgók, hamvadt borzongások.
…………….Napraforgók, szemek vak vetése.
…………….Napraforgók, arany iránytűk a mezőn.
…………….Kinevetni ha vetemedem bennetek,
…………….szempillámat könnyek égetik.
…………….Siratni ha kezdelek bennetek,
…………….ajkamon himnusz rebeg föl.
…………….Annyi esztendő…

(1985)

Szondi György fordítása

A bolgár irodalom száz éve született nagyasszonyáról olvas el Szondi György esszéjét.

http://www.naputonline.hu/2022/05/07/szazeves-lenne-blaga-dimitrova-i/

 

Jönnek még nehezebb napok.
A visszavont híváshoz igazított, záloggal halasztott idő
moccan a láthatáron.
Nemsoká fel kell kötnöd sarudat
és vissza kell űznöd a kutyákat a lápvidéki tanyára.
Mert a halak belei
kihűltek a szélben.
Szegényesen parázslik a csillagfürtök ordas fénye.
Tekinteted nyomoz a ködben:
a visszamondott szavak óráira osztott, haladékot nyert idő
moccan a láthatáron.
Odaát szeretőd a homokba süllyed,
ő emelkedik lobogó hajához,
ő vág a szavába,
ő parancsol neki hallgatást,
ő látja halandónak
és búcsúra hajlandónak
minden ölelés után.
Körül se nézz.
Csak kösd fel sarudat.
Űzd vissza a kutyákat.
Vesd a halakat a tengerbe.
Oltsd ki a csillagfürtöket!
Nehezebb napok jönnek.

András Orsolya fordítása

My Life had stood – a Loaded Gun –

Toporgott Életem – töltött Mordály –
Szobazugban – míg egy Napon
Jártába’ a Gazda – észrevett –
S felkapott, hogy elvigyen –

És most Királyi Erdőn bolygunk –
És most Együtt űzünk Szarvasünőt –
És bármikor, ha Helyette szólok
Hegyek felelnek rögtön –

És derülök hogyne, meghitt fényem
Felizzik a Völgyön –
Akár egy Vezúv arca
Ha gyönyörét lövelleni hagyja –

Ha eljön az est – jól telt Napunk után –
Gazdám Fejét őrzöm –
Jobban jár ezzel Ő, mintha –
Osztozna – Lágy Párnán, pelyhen –

Ellenségének – gyilkos ellene
Moccanni se képes aztán –
Sárga Tekintetet, ha ráemelek –
Vagy bök a határozott hüvelyk – [1]

Bár Nála hosszabban – tart életem
Neki jár – nálam – a hosszabb
Hisz hatalmamban csak ölni áll
S túl – e hatalmon a meghalás –

[1] On whom I lay a Yellow Eye -/Or an emphatic Thumb – Felteszem E.D. aligha gondolta, hogy a fegyver elsütő billentyűjét hüvelykujjal húzzák meg. Mivel így félreértés lenne, a római vae victis jelre, a lefelé bökő hüvelykujjra utalhatott.

 

 

„Because I could not stop for Death”

Halálnak leállni képtelen –
Így szívéllyel Ő állt meg nekem –
Kívülünk Fogatában senki:
Halhatatlanság és ketten mi.

Lassan hajtott – hajszát nem ismert
Elnapoltam magam is rég
Vesződést vagy semmittevést
Hálából e tapintatér’ –

Iskolafertályon Gyerekzsivaj
Kicsengettek már szünetre,
Bámész Veteménytől tova,
A Nyugvó Naptól messze el –

Vagy – hátra Ő hagyott Minket –
Vacogó Harmat lep, oly Hűs –
Hisz Fátyolnyi a Köpenyem –
És Gallérom – is semmi Tüll –

Megálltunk egy Lak előtt
Púpnyi bújt ki épp a Földből –
Tetője aligha látszott –
Párkánya se – a Rögtől –

Innét – múló Századok – mégis
Kurtábbak, mint egyetlen Nap,
A Lovak Arca – rögvest véltem látni
Már az Öröklétnek tart – 

 

„I heard a Fly buzz – when I died”

Hallottam Légy zümmög – haldokoltam –
A Szoba Halkja olyan volt
Mint Halkja a Légnek –
Egy Vihar Hullámai közt –

Köröskörbe szikkadt – dörgölt Szemek –
Az alvadt Lélegzet összegyűlt
A végső Jelenésre – midőn Őfelsége
–  E szobában – mutatkozik

Kacatjaimról rendelkeztem – Tova
Részemmel, ami bármit ér –
És épp akkor
Odaszállt s közbeszólt a Légy

Kék – tétován botló zümmögéssel –
A fény – s közöttem –
Akkorra az Ablakokat homály szőtte – már
Látni se láthattam –

 

A fordító, Villányi G. András reflexiója:

Emily Dickinson (1830-1896) nézetem szerint a költőgéniusz legmagasabb rendjének képviselője, aki szemben „parlagibb” nagymesterekkel talán soha nem akad fenn a nyelvi hálókon, nemcsak szörföl hullámain, hanem ívét, sebességét és általában tulajdonságait kedve szerint alakítja. Verselése jórészt a protestáns templomi himnusz mértékét követné[1], ha nem hágná át a szabályokat általánosságban.

Költészete a kognitív folyamat fáradhatatlan ítéletmentes monitorozása! Mintha valóban kripto-buddhistaként működne ismeretelméleti gondolatait szemlélve. Kóanokat fogalmaz. Nem tudja, amit tud s ezáltal ért mindent, amit nem. Hibátlan meditáció termékei a szövegek. Nyelvi „a-koncepciója” kilép akár az alapvető grammatikai, szintaktikai szabályok kereteiből.  A keleti-parti patrícius művelt elit jómódjában, belső emigrációban, üvegházban kertészkedve, de jó barátok és szeretett rokonok körében konstruálta életet s írt csaknem kétezer verset.   

Villányi G. András

 

——————————–

[1] „Míg a himnusz hangsúlyt és szótagot egyaránt számoló metrumban íródott, és általában nyolc szótagból állt (vagyis a verslábak kétszótagúak voltak), addig a ballada (ütem)hangsúlyos verselésben íródott, négyhangsúlyos sorokban, amelyekbena hangsúlytalan szótagok száma kötetlen. A leggyakoribb az úgynevezett közönséges mérték (common meter), amelyben a sorok hol négy, hol három hangsúllyal rendelkeznek. A közönséges himnuszstrófában változnak a nyolc- és a hatszótagú jambikus sorok (ez a 8–6–8–6 szótagú strófa).” (In: Bollobás Enikő: Vendégünk a végtelenből – Emily Dickinson költészete, Balassi Kiadó 2015.)