Az édesre csípőset kíván az ember.   És Vilmos herceg nem a kis tündérkéket kívánta meg, hanem a pásztortanyák közt sürgő-forgó lányokat. Akiknek az ember annyit mond, gyere.  Akik mellett úgy alhat el, hogy semmi sem ér hozzá, se félelem, se gondolat. Ne viccelj velünk! Te tényleg herceg vagy? A tündérkék, a párnaillatú szépségek maradjanak … Bővebben: Szabad vagyok, és mégis meghalok (Patrick de Mela: Fordított – részlet)