Címke: popkultúra
Egy fantasy-kiállítás képei
Amikor leemeltem a könyváruház polcáról a Cherubion Kiadó negyvenötödik fantasy antológiáját, kezemet leginkább a nosztalgia vezette. Nem is a könyvről van szó elsősorban, hanem magáról a kiadóról. A Cherubion egyike az 1990-es évek első felének legendás „nagy öregjeinek” (a Beholder Kiadó, és a néhai Valhalla Páholy mellett), melyek működése máig [...]
Az Árnybíró és a történelmi múlt
2005 körül nyilvánvalóvá vált, hogy hazánkban – az ORTT minden ellenirányú igyekezete, valamint a TV csatornák borzalmas fordításai és szinkronjai ellenére – is van igény a távolkeleti popkultúra termékeire, elsősorban a képregényekre és rajzfilmekre. Ez a divathullám, mely már öt évvel korábban meghódította Nyugat-Európát, egy viszonylag széles [...]
A Gyönyörű Hülyeség (Kanye West: My Beautiful Dark Twisted Fantasy)
A popzenének az internethez köthető mediális fordulatával két domináns tendencia lett megfigyelhető. Egyrészt a kínálat bőségének köszönhetően sokkal kevesebb produkció tud globális ismertségre szert tenni, másrészt viszont a – szintén a netnek köszönhető -egyidejűségnek köszönhetően mára már alig van olyan élő tagokkal rendelkező zenekar, aki [...]
Az óriási nagy különbség – Crystal Castles Bécsben
November 13-án Bécs egyik leghangulatosabb klubjában, a Flexben lépett fel a kanadai Crystal Castles, ami nekem soha se volt a kedvenc zenekarom, inkább csak úgy sejtettem, hogy van benne valami plusz, koncerten viszont rájöttem arra, hogy mi a zenekar megfejtése. Elmesélem! A 2008-as címnélküli bemutatkozó lemezével elég valószínűtlennek tűnő, nagy [...]
Ahogy az óceán a kagylóban
Az Arcade Fire új lemeze, a Suburbs egy otthontól otthonig tartó végtelen road movie átfordítása a könnyűzenei formanyelvre. Számról számra haladva próbáljuk végigjárni a végigjárhatatlan utakat, bemutatva a 2010-es Év Lemezét. The Suburbs A lemez nyitódala rögtön ott veszi fel a fonalat, ahol azt a zenekar [...]
“We are Motörhead, we play rock and roll”
Nem tudom pontosan mi az irónia releváns definíciója, és hogy van-e egyáltalán ilyen. Mindenesetre az a fajta irónia ami a mai könnyűzenei kultúrát és úgy az egész posztmodern világot jellemzi, inkább valamiféle egyoldalú távolságtartásnak, önreflektált pózolásnak tűnik, amelynek köze nincs ahhoz az eldönthetetlen kétértelműséghez, ami pl. Kölcsey Vanitatum [...]
Képek / videók
További videók és képek
Színek, formák, sorokMédiaajánlat
-
