Címke: műfordítás
T. S. Eliot: A macskák neve
A macskanév-probléma fölöttébb kényes, mit egykönnyen aligha intézel el; és ki kell, hogy mondjam (bár bolondnak nézhetsz): egy macskának pontosan három név kell. Az elsőnek meghittebb névnek kell lenni egy intim kör számára, például mint: a Piroska, Géza, a Sheila vagy Wendy – ez praktikus köznapi választás mind. Ha tetszik, van extrább és ékesebb név is, [...]
Charles Bukowski: Hanyatlás
meztelenül a ház oldala mentén, reggel 8, szezámmagolajat kenek szét a testemen, Jézusom, idáig jutottam? valaha sötét sikátorokban harcoltam, hogy nevessek. most nem nevetek. fröcskölöm magam olajjal és tűnődöm, hogy hány évet akarsz még? hány napot? a vérem mocskos és egy sötét angyal trónol az agyamon. a dolgok valamiből vannak és a semmibe tartanak. én [...]
Doris Lessing: Ó cseresznyefák, túl fehérek vagytok szívemnek
Ó cseresznyefák, túl fehérek vagytok szívemnek, pusztulásotokkal minden föld kifehéredik, gallyaitok egészen a folyóig nyújtózkodik el, minden cseppje szívemből hullik alá. Az igazság a csillogószemű angyal képében jön el, azt mondja majd „Állj, ne tovább!” és átnyújt egy gallyat. Egy szakállas angyal, négy folttal, őszintén, akár egy kecske, [...]
Szono Ajako: Illatvirágok
Lassan negyvenöt éves leszek, nem szükséges tehát szerelmi kalandjaimról vagy bármi hasonlóról mesélnem. A nevem Ueno Aiko. Idestova több mint tíz éve dolgozom egy Kanda kerületi, igencsak neves kiadónál. Az évek – ugye – mégiscsak évek, talán már senki sincs, aki nőként tekintene rám. Kárpótlásul viszont – szeretet jelentésű nevem után [...]
Ha a köd visszahúzódna… (Patrick de Mela: Fordított)
Örökké élni nem lehet, de a halált megkerülni igen. Túlélni, megmaradni. És mégcsak erősnek sem kell lenned hozzá! Be kell osztanod a haldoklást. Óvatosan, pontosan, mindent kiporciózva. Nicophorész nem sajnálta az időt Rioldától. Hisz mindig lesz, aki alulmarad, értsd meg, Riolda. Mindig lesz, akit kihasználnak, akit megerőszakolnak, akik arra valók csak, akik egész [...]
Arszenyij Tarkovszkij: Szókratész
Parancsom ne félje nép sem ember, tisztelgés nem kell, sem győzelmi ünnep. Legyek, ahogy fenyőn gyanta dermed. Nem vagyok cár, más család nevelt fel. Adatott pohár bürök s fenékig, a korty süketít és bénítja ajkam. Nem fed szolga-gönc, vagyok magamban s egyőtök, kinek jövője érik. Húsotokból vagyok hús. Tolulván magasság vagyok, tengermélyhez [...]







