Címke: irodalom
fehér folt; félremozgás
nézte az önmagába omló havat, / az esésben magukat vesztő tárgyakat, / ám bemérhetetlenek maradtak a formák, / nem csillapodott semmiféle kényszer, / mert ez a zuhanás halálosan csendes, /
Önkéntes véradás
Zoltán. Takács Zoltán. Zoli. Ők csak Zolikának hívják, az olyan kedvesebb, meg hát mégiscsak egy kisgyermekről van szó. Barna, hosszúkás fejű, pisze orrú, széles mosolyú, leginkább az anyjára ütött. Aztán, hogy kire hasonlít valójában (úgy jellemre), azt nem lehet tudni, hiszen még csak kilencéves. Édesanyjának, Fanninak többször megnyílik, egyébként meg [...]
Éjféli vacsora
Jaj, Istenem! Első látásra szerelem volt! Rögtön tudtam, mikor megpillantottam akkor este a Morrison’s 2-ben. Feszes farmernadrág, csíkos, fehér ing, divatos haj, dögös test. És mégis a szemével varázsolt el! Azok a kék szemek! Hisz ismersz engem, nem vagyok érzelgős, de azok a szemek! Meg sem tudtam szólalni. Csak mikor úgy tűnt, hogy magától nem szólít le. Olyan [...]
Peter Rǿnnov Jessen: Fajtalankodás birkákkal
Nem értem hát őtet. Hogy ilyen gonosz tudjon lenni, hogy ilyet legyen képes mondani nekem! Nekem, aki főztem és mostam rá ennyi éven át, meg takarítottam. Jó, hogy elment, mert mostan a sírás kerülget, és utálja, ha sírok, azt mondja, hogy amikor bőgök, még rondább vagyok, mint egyébként. Tudom én jól, hogy nem vagyok már olyan fiatal, én is nézek [...]
Ne szivasson, kedves
bocsásson meg, hogy néha csak tegezlek. / túlhevülsz: mellkasomon nagy nyári kazlak. / nem gondoltalak bátrabbnak, se szebbnek. / felbujtom magát, könnyelmű szavaknak.
Bohém erdő
A felszínen lüktetett a nyugalom. Ráfröcskölni készült sárgáját az utcalámpa, magatehetetlen szürke párjára, az emberarcú betonra. A természetes és mesterséges fény, már szokásos, a naprendszer által előre megbundázott versenyét játszotta, a visszavágó biztos tudatában. Az érvénytelen csillagok vidékre szorultak ki, és a város cenzúrázott egén feltűnő [...]
Képek / videók
További videók és képek
Színek, formák, sorokMédiaajánlat
-
