Maurice Sendak – Ahol a vadak várnak (részlet)
Max aznap éjjel, farkas öltönyében, egyik csínyt követte el
a másik után.
Az anyja rászólt: „Vad vagy, Max!”
mire ő azt felelte: „Max megesz!”
ám végül nem kapott vacsorára semmit, amit ehetett.
Azon a bizonyos éjszakán Max szobájában egy erdő nőtt
és nőtt
és nőtt
és addig nőtt, míg a plafonon csüngtek az indák,
és a szoba négy fala lett a négy égtáj,
és egy óceán hánykolódott ott hajóstól, csakis Max-nek,
amin útnak indult, nappalokon és éjszakákon át,
míg eltelt egynéhány hét,
és majdnem egy egész év,
míg megérkezett oda, ahol a vadak várták.
(…)
(Össze)Tartozás
„Így élek én, nem érdekel más…”
Hazudik-e az irodalom?
A kádban sírás, mint olyan

Mondd el véleményed!