Rainer Maria Rilke: Mulandóság

 

 Futóhomok órák. Halk, szüntelen fogyása

az örömittas, fölszentelt épületnek.

Élet fúj folyvást. Többé nem tör ég magasába

az oszlopsor: támaszát, kötését vesztett.

 

Inkább omlás; szomorúbb, mint a szökőkutak

permete: tükröt fojt, fullaszt, noha fényben?

Foga közt minket a változás tartogat,

hogy számba vehessen és teljesen értsen.

 

Botár Attila fordítása

 

Rilk

 

 

 

 

 

( Kokas Ignác: Ősz Ginza-pusztán)

 

 

Vélemény, hozzászólás?