Óda— vagy oda?

 

A játék, mint a naivitás hozadéka
kötött s köt össze minket,
bennünket, mert hittük vagy
hinni véltük, hogy a gondtalan
örömök nem hordoznak vagy
hordozhatnak magukkal
sérüléseket, de nem csak az
iskolatáska húzza egy gyerek vállát.
Ahogy a homlokunk összeért,
felnőttek lettünk, de amint
hátraléptünk a libikókán,
a gyermeki sebek felszakadtak
és nem volt, aki begyógyítsa többé.
Óda vagy— oda? Az örömhöz?
Nincsen többé vigyorgás.

 

(Illusztráció: James Jean: Seesaw, 2013)

Vélemény, hozzászólás?