Michel Houellebecq: Élet

A nap emelkedik, nő, majd mindent befed.
A megkönnyebbülés nem jött el éjszaka.
Hallom a buszokat, s átszövi a teret
a finom moraj. Itt vagyok, eljött a ma.

A szenvedéseink körüli valami
egyre keményedik, s pillanatok alatt
kialakul. Az ég pedig tért ad neki.
A testek, csak a testek. Csupán ennyi maradt

Fáradságokat és vágyakozásokat;
ennyit éltünk csak át. De egész mást kerestünk   .
Arcunkon a mosoly már nem jelent sokat,  .
Régóta fogva tart az áttetszhetőségünk.

Szeder Réka fordítása

 

Vélemény, hozzászólás?