Fronto apám, Flaccilla anyám, óvjátok e kislányt:

         rátok bízom az én kedves Erotionom,

meg ne ijesszék őt a sötét árnyak, s ne remegjen,

         majd ha a tartarusi vad kutya rávicsorog.

Most az idén telt volna be csak hatodik tele éppen,

         hogyha megért volna még ugyanannyi napot.

Ősz patrónusait majd játszva derítse mosolyra,

         s közben az én nevemet mondja gügyögve nekik.

Csöpp kis teste a durva rögöktől meg ne töressen,

         könnyű légy neki, föld – mint neked ő, amíg élt.

                                                                                                          Havasi Attila fordítása