Efféle s hasonló, abszurd helyzetek ihlették a KÖLTŐ (én:) több fórumon nagy sikerrel szerepelt / szereplő zengzeményét, melynek első sora így szól:

“Oh, szűkkebelű hely, zugügyek Mekkája, hazám, Magyarhon!” Tovább a versre>>

“A búzaszemnek el kell korhadnia, hogy kalászt hozzon.” De nem az újtestamentomra való utalás ragad meg, hanem a tapasztalat egyértelműsége, melyet a vers világos szerkezete támogat. Két párhuzamos kép, párhuzamos - tehát találkoznak a végtelenben:-) Minek magyarázzam? Még ez a “jól munkált föld” is mennyire pontos, jelzi a jó gazda örömét!

Köszönöm A víz alatti város több mint hatezer látogatójának az eddigi figyelmet. Idén sem ígérek többet annál, amit eddig produkáltam, de legalább ennyit igen. Ne feledkezzünk meg a világvége-visszaszámláról, a jelentős dolgokat tartsuk szem előtt. Ne riadjunk meg az önmagukat túlélt dolgok halálától, de az újászületés legyen évünk öröme.

A Vörösmarty-epigramma pedig így hangzik:

Mint a földművelő jól munkált földbe magot vet

S várja virúlását istene s munka után:

Úgy a sírokkal fölszántott földbe halottait

Hordja koronként a végtelen emberiség.

És haloványon a dús, a szegény és a koronás fők

Mennek alá, víg, bús, balga, mogorva vegyest.

"Tévedésnek hármas útja, / Útam itt ez volna hát, / Melyen éltem sugarát / Fölkeresnem Ilma mondta, / A közép a biztos út, / Oh, de mellyik nem közép itt? / Mellyik az, mely célra jut? / Itt egymásba összefutnak, / Egy csekély ponton nyugosznak, / S mennyi ország, mennyi tenger / Nyúlik végeik között! / Vagy tán vége sincs az útnak,/ Végtelenbe téved el, / S rajt’ az élet úgy vesz el, / Mint mi képet jégre írnak? / Im, de itt hármas útvég, / Mint varázstükör áll előttem; / A kívánság, a reménység, / Int, von, ösztönöz belépnem. (Fellép a hármas útra) Hah! mely tekintet! Egy raj a világ."

Egy raj? Nem rossz. Karácsony tájékán Dionüszosz követe, földim, Nyék szülötte, Vörösmarty foglalkoztatott, ült rám, s most: egyszerre egy találó felütés.

Hol a közép? A Progresszív Intézet készített egy (viszonylag) reprezentatív felmérést ,jó hazánk politikai térképét megrajzolandó. Többen reagáltak rá, a tanulmány letölthető az Indexről is: index.hu/politika/belfold/konz090108/ Érdemes lesz még foglalkozni vele. Sok tanulság közül a főcím: Etatista és konzervatív (mármint a magy. társ.)

Az értékklaszterek szerinti elosztás alapján (mi más érintene minket mélyebben, Nietzsche olvasóit, mint az érték!) honunk fiainak/leányainak 88%-a (i) inkább a gazdasági (!) bal oldalon helyzekedik el, a liberális – konzervatív értékkategóriák közül pedig 68 % (!) választja az utóbbit….

A tanulmány nagy erénye, hogy világos fogalomrendszert használ, és akár abban is segíthet, hogy a fejekben (és kiváltképp politikus-fejekben) terjengő érdekpolitikai káoszban esélyt adjon az értékek alapján való politizálásra (pl. az MSZP mint baloldali, a Fidesz mint jobboldali párt? rémálom.) Másik erénye, hogy megnyugtatott. Én, mint társadalmi kérdésekben baloldali – akiben a közös társadalmi felelősség elve munkál -, viszont sok szempontból konzervatív (mondjuk: toleráns konzervatív) akár meg is nyugodhatnék: a többséghez tartozom!

De akkor miért lógok ki mindenhonnan? (És innen: ld. Vörösmartyt…)