Egyik nap ezt olvassa az Indexen: „Egy szaúdi kormánytisztviselő szerint a királyság olajtartalékát 300 milliárd hordóval túlértékelték, és az ország képtelen lesz elviselhető szinten tartani a globális igény miatt folyamatosan növekvő olajárat.”

Hát ez jó. Ebben a hónapban sem fogok tankolni.

Gondolja Kerecsényi.

Az bádograktár, ahol Kerecsényi nap mint nap ütvefúróval vízipálmákat szegecsel, szerencsére tömegközlekedéssel is elérhető.

Azok a szemét arabok. Hogy ennyire ne tudjanak számolni.

Gondolja Kerecsényi.

Lerakja a hokedlire a sört, böngészi tovább a monitort.

„A Guardian egyik szakértője szerint elaludtunk a kormánykeréknél, és semmibe vesszük egy, a továbbra is erősen olajfüggő világgazdaságot fenyegető, akár a mostaninál is súlyosabb következményekkel járó válság lehetőségét.”

Mi az, hogy megint csak válság? B…a oda a bádogdobozt Kerecsényi a hokkedlihez. Hát még ebből sem lábaltunk ki!

A válság óta nem veszik a szegecselt, örökzöld viízipálmákat a nyugdíjasok. Egy ideje Kerecsényi nem kap túlórapénzt.

Nézi a sört, fejszámol. A sör literje meg már csaknem olcsóbb.

Nem veszek többé olajat, csak sört.

Gondolja Kerecsényi, hátraveti magát a fotelben, a sör mellé, a hokedlire rakja a lábát.

Viszonylag nehéz objektíven vélekedni a szürke és fekete gazdaságról. Ez ugyanis mint nyilvánvaló negatívum jelenik meg a hivatalos közleményekben; és valóban, nem tűnik tisztességesnek, hogy a közterhek viselése alól egyesek kihúzzák magukat.

Másfelől: nehéz meghúzni a határt az illegális munkavégzés és – a társadalomban mind jelentősebb szerepet betöltő – alternatív életformák közt. Ezeknek ugyanis nagyobb arányban kísérője az intézményes társadalom szempontjából gyanúsnak ítélt besorolhatatlanság. Az amatőr helyi szolgáltatók (a valamihez jobban értő szomszéd, aki átjön megszerelni a gépet, vagy segít behordani a tüzelőt), az előállítás módját, de minőségét tekintve nem szükségképpen amatőr  kézműves- és termelőmunka (a helyi fazekas vagy asztalos, a néhány kaptárral gazdálkodó méhész, a biokertjének feleslegét értékesítő termelő), vagy a családi munkában végzett tevékenység (a kaláka- és családi segítőmunka, vagy akár maga a családi munkamegosztásban végzett munka, a gyereknevelés stb.) elszivárog a munkát “legalizálni” próbáló szűrők rései közt, kiváltképp, amikor nem kíséri kifejezett pénzforgalom.

A “legális” fogalmáról döntő intézményes társadalom szempontjából szinte alapvetőnek tűnik, hogy lehetőleg ne is nagyon engedje értelmezni (az akár terméket,  akár munkát takaró) csere fogalmát; holott a csere jelentősége az alternatív ökonómia szempontjából alapvető.

Mi az ökonómia? A szó jelentése az idegen kifejezések szótára szerint: gazdaság; gazdálkodás, takarékosság. Jelenleg úgy tűnik, hogy a fogalom csaknem minden termelési ág perifériáján megjelenik az ökonómia fogalma a vadászattól a bodzatermelésen át a parafadugógyártásig, leginkább a maradékok legjobb hasznosításának szinonímájaként. De a fogalom kiszorult az életvitelről való gondolkodás centrumából; pedig az a sejtésem, hogy akkor is nehéz megkerülne az alternatív ökonómia fogalmát, amikor olyan kínos kérdésekről beszélünk, mint a szürke vagy fekete gazdaság.

A politikai vereségek oka nem ritkán strukturális. A társadalmi képződmény (amibe beletartozik a gazdaság konkrét kérdéseitől az értékrendig sok minden) olyan összetett rendszer, aminek az irányítása sohasem egészen kiszámítható. A magyar társadalmi képződmény csődbe jutott, és ennek a csődnek már nemcsak előjelei mutatkoznak. Ezért a csödért lehet hibáztatni a körülményeket – de ez kibúvó. A társadalmat az önmaga hatalmi-pozicionális érdekeit mindennél többre tartó politikai elit vezette ide, és ez bizony számonkérhető és számonkérendő. Nyilván különböző értelemben terheli felelősség a kormánypárt és az ellenzék politikusait, de a korrekt tartású politikusnak (???) magára kell vállalnia ezt a felelősséget; s ha nem teszi, a civil társadalomnak kell számonkérnie.

Mit csináljunk? Aktívabb társadalmi szerepvállalásra van szükség azoktól is, akik távol tartják magukat a politikától – sőt, leginkább az ilyen állampolgár szerepvállalása szükséges most. Meg kell törni politika és élet különállását; mert a magyar társadalom tengervízbe helyezett édesvizi akvárium, kivételezett helyzetű aranyhalakkal.