18 nap.

Sem több, sem kevesebb.

Ideje összeszedni, legalább e rövid, soványka emlékezet számára, hogy mi volt szép. Úgy értem: az életben, általában. A megsemmisülés pillanatában ugyanis a koncentrált gondolatképek (inka kifejezéssel: xinthili) az univerzum háttérsugárzásába szublimálódnak.

Ha az utolsó pillanatban elég koncentrált vagy, a jó egy része nem vész el.

Lehet gondolkozni azon is, hogy ezt az utolsó 18 napot hogyan töltjük.

Én még megkötözöm a szőlőt. Biztos, ami biztos: hátha ez is jó pont lesz valahol, valakinél. Bár az inka űrhajókat mindez vajmi kevéssé érdekli. A szemfülesek bizonyára észrevették, ahogy kicsit lentebb, a rólam készült művészi fotográfián – amelyen kamillavirágot morzsolgatok misztikus tekintettel – a jobb vállam fölött (vagyis a rendezői bal oldalon), kb. a képsík derekán fényes, lapos, fémes színű objektum látható.

Ez  az objektum az Inka Űrhadosztály (Inka Space Army, vagyis ISA) 214A-XZ rendszerű, xg12011210110011001110011100033 járatszámú felderítő űrhajója. (Alvázszám: 2340001011232110, motorszám: xxxxz45g61005).

Küldetésük tekintetében bővebb információt egyelőre nem árulhatok el.

ISA pur es homu leszel.