Ha már a költő karácsonyi verse topikot feltenni elmulasztottam (száncsengő, szeretetbéke, betlehemi királyok stb.:-) , akkor legalább két Khajjam álljon itt ma – egy régi kedvenc és egy új rácsodálkozás – kis önreklám, a harmadik az Inka utazás elején olvasható: lám, lám, már ott milyen fontos szerepet szántam neki, a mi Könyves Kálmánunk mellett, a Plutarkhoszt is idéző Párhuzamos életrajzok fejezetben  

Tehát ismét a jó Omar:

(17) Rozzant szeráj a Föld, és jajszavát

az éji szél süvölti rajta át;

vajon hány szultán nyitotta ki

és csukta már be korhadt ajtaját!

(30) Jöttem, mint elfutó hab, lenge lélek;

honnan? ki tudja! Tengve, lengve élek;

miért? ne kérdd! S mint könnyű szél a pusztán,

eltávozom, nem tudva: merre térek.

(Számozás és szöveg a Szabó Lőrinc fordításával, Szász Endre rajzaival kiadott Magyar Helikon kiadvány alapján.)