Egy kép mára: Sevillai Szent Izidor, akit II. János Pál az internet védőszentjének nyilvánított 1999-ben. (Utalás: Kamarás István könyvében találtam ezt a csemegét). Hajlamos volnék biccenteni és átadni magam a „hideg nevetésnek”, – ha nem látnám, hogy új hatalom van születőben Szent Izidor védelme alatt. „Izidor olyan korban élt, amikor a világ újrarendeződött” – írja a Szentek Élete, és azt kell gondolnom, jó az analógia. (Mellesleg bibliofil volt, mint Lao Ce vagy Hunyadi Mátyás.) És még egy pikantéria: Izidor, az új világrend őre április negyedikén született.

Új világrend? Öcsém, aki informatikus, hallatlanul bízik az ötletben, és abban, hogy az ötlet révén sikert lehet elérni: vagyis a világrend átrendezhető. Én pedig hallatlanul becsülöm benne ezt az optimizmust. Remélem, ez az „új” közelebb lesz ahhoz, amit emberinek gondolok. De az is biztos, hogy az új csak régi veszteségeink előnyre váltásával érhető el. Ebből mi következik? Komolyan és átgondoltan kell olvasni Nietzschét.

Tehát egy aktuális idézet a hátrahagyott töredékekből: „Értékek átértékelése csak úgy válhat valóra, ha már léteznek az új szükségletek, az újra vágyás teremtette feszültség, a régi értékek hívei szenvednek, anélkül, hogy tudatára ébrednének ennek…”

Érzitek ezt a feszültséget?