vízszintes kés a szemed

—

zörgő levéllel jött az ősz

az udvaron topog kabátban

—

(vázlat a hajadhoz)

arany madár röppent ablakomra

több és kevesebb, mint amit kértem

mégsem tudok

nyitott ajtón belépni

hess, páva!

—

elment tőlem ez a nyár félig megfogant embrió

kicsusszant belőlem mint tóból a sok nyaraló

—

beledermedni egy kapcsolatba

csak mert szeretem a szót "beledermedni"

felvenni egymás arcát, gesztusait, alvásszagát

tudni mitől pözzen mitől nem

távkapcsolat

hűlő viasz

- de én ki-be nyíló ajtó vagyok

ne zárj rám

—

zablát

se a saját

se a te szádban nem tűrök

kiköplek

—

akinek be kell lépni lassan úgy is belép

akár elöl akár a hátsó ajtón

félrehajtja fején a glóriát

elhúzza a zuhanyfüggönyt

didergő angyal

fogat mos

mellettem nézi magát a tükörben

- az én tükröm az én fogkefém

épp mint egy egyéjszakás kapcsolatban

de hát: a holtomiglan mellett sem szól észérv

—

egy meggyőző boka

—

egyre beljebb

egy ismerős hiány felé

ahol már

nem látszanak névkezdőbetűk

saját mélypont?

el innen!

sokkal felszínesebb

és pontatlanabb vagyok ennél.

–

ceruzával írtam mindent, selejtpapírra