Az alkotáson gondolkodom – kisebb-nagyobb szünetekkel, mert elárasztottak a dolgok mostanában. Ezekról viszont nem írok. Nem szertem a csak-magán dolgaimat megosztani. Nem mintha szemérmes volnék – egyszerűen azt gondolom, hogy a magánélet igazából egyetlen emberre vonatkozik…

Blogellenes vagyok, ki nem állhatom mások magánjellegű feljegyzéseit. Épp ezért nem blogot írok, hanem folyóiratot szerkesztek:-)

Két aforizma, mára:

A költészet annyit ér, amennyit saját hasznosságából feltár.

(Nincs ugyanis más szempont, mint az érték – akkor vagyunk nyertesek, ha a költészet értékét meg tudjuk mutatni – és itt most a leghétköznapibb, legegyszerűbb piaci feltételekre is gondolok – de óvakodjunk a túlságosan materialista blaszfémiáktól!)

Minden megszólalás alapja költészet.

A költészet a nyelv lehetőségeit tárja fel, ezért minden nyelvi alkotás modellje.Ha jelen vagyunk saját párbeszédeinkben, azokat nyugodtan tekinthetjük alkotásnak – egy vásárlás, egy hogyvagy, egy új szomszédnak való bemutatkozás egyaránt lehet műalkotás vagy dilettáns prózakísérlet. Legyünk maximalisták magunkkal szemben. Csak akkor lehet megérteni a műalkotás jelentőségét, ha a hétköznapok alkotásaiban mindegyre győzünk vagy kudarcot vallunk.

Ma szép eső jött, vetéseimet áztatja, jó termés ígérkezik:-)