A nyugati munkavállaló nyilván fenyegetve érzi magát. (Érthető.) Friedman a speciális, outsorcinggal nem pótolható tudás megszerzését javasolja: olyan helyi, specifikus, kulturális, nyelvi stb. többletek kiaknázását, amellyel a keleti munkavállaló nem tud konkurálni.

Ez a javaslat egyfelől logikus, másfelől súlyos problémákat is felvet. Az egyik a kirekesztésé – egy ilyen stratégia nyilván az „egyenlők között egyenlőbbek” hierarchiáját tartja majd fönt, mesterségesen. Másfelől: észre kell venni, hogy ez a szemlélet ugyanúgy fenntartja a munkabérezésen alapuló kiszolgáltatottság rendszerét, amely a nyugati fejlődési modell alapja, és egészen a legutóbbi időkig annak legfőbb motorjának bizonyult. Az érték-funkcióktól megfosztott, relatív pénz megléte vagy hiánya (látjuk, hogy a munkaerő megőrzésének kísérleteivel párhuzamosan a minél egységesebb pénz, tehát az abszolút mértékrendszer létrehozásának kísérlete is zajlik!) az egzisztencia jólétét vagy megsemmisülését vonja maga után. (És egyáltalán nem biztos, hogy szélsőséges társadalmi jelenségek, mint például a hajléktalanok tömeges jelenléte a nyugati társadalmakban devianciák következménye.)

Két kérdés, előbbiek alapján. Mit is jelent az érinthetetlenek tudása? Hogy definiálható, és ami fontosabb, hogy érhető el ez a tudás?

Még lényegesebb: hogyan csökkenthető az a kiszolgáltatottság, amely a bérparadigmában mozgó társadalmak alapvető jellemzője? Alighanem ez a kérdés lesz a következő évtizedek társadalmi átalakulásainak igazi tétje. Ezt az EU keretein belül mozgó nemzetállamok polgárainak elégedettsége /elégedetlensége determinálja (a politikai karrier ma is elsősorban nemzeti politikai karrier, a politikus (pártja) saját választóinak felelős.) A problémát egyelőre olyan mellékesnek tűnő kérdések jelzik, mint például a kalákamunka kérdése. (Ezt az utóbbi időben nem adóköteles tevékenységnek minősítette az OMMF, azzal az indoklással, hogy a kaláka nem munkavégzés.) De nincs még igazából kiaknázva az a hatalmas potenciál, amely a családi és helyi szolgáltatások és termékek cseréjének különböző típusú rendszerén alapul – és nyilvánvaló, hogy az ilyen típusú szociális kezdeményezések hasonló, jogi-törvényi problémákat is felvetnek majd.